69612. lajstromszámú szabadalom • Műláb

— 2 -megerősítve. Lehet az (I) lábhegyet-is csuklósan megerősíteni a (G) lábfejen. Hogy az (A) fölső lábszárt is, hosszát illetőleg, változtatni lehessen, az (L) sint, melyen az (M) heveder (N) csukló útján van megerősítve, szintén két részből és eltolhatóan készítjük. Az eltolható (0) sinrész hordja az (N) csuklót és (Pl, P2) hosszhasítékokkal van ellátva, melyeken (Ql, Q2) szorító csavarok mennek keresztül. Ezáltal módunkban van az (N) csuklónak a (D) térdcsuklótól való távolságát is változtatni és így a jelen fajtájú műláb minden tekintetben annak az egyénnek hosszméreteihez alkalmazható, akinek szánva van. Ha valamennyi fémalkatrészt alumíniumból készítünk, akkor a jelen fajtájú műlábát oly könnyűre készíthetjük, hogy a szokásos műlábak súlyának csak kb. felével bír. Az alsó lábszár könnyűsége azonban azt is lehetővé teszi, hogy a műláb ezen részét önműködő előremozgásra rendezzük be úgy, hogy mihelyt a lábat a földről fölemeljük, az alsó lábszár önműködően mozog előre. Ha ugyanis a (D) térdcsuklóba rugókat helyezünk be, melyek az alsó lábszárt előremozgatni igyekeznek, akkor a rokkantnak az alsó lábszár ezen előremozgatását nem kell magának végeznie, hanem önműködően megy ez végbe, és csak arról kell még gondoskodni, hogy ennek az elöremozgásnak határolása szintén önműködően történjék. Ez a térdcsuklón alkalmazott megfelelő ütközőkkel érhető legegyszerűbben el. A 3. és 4. ábrákon föltüntetett térdcsuklóttál a fölső lábszáron lévő (1) középső csuklórész egy (2) forgási Csapot hord, mely az alsó lábszáron lévő (3) és (4) csuklószemeken megy keresztül. Ezekbe a csuklószemekbe (5) és (6) tekercsrugók vannak beillesztve és. a rugók fölvételére szolgáló üregek (?) és (8)- födelekkel vannak elzárva. A rugók végeinek megfeleleőn Való megerősítésével (4. ábra) elérjük, hogy Vlz alsó lábszár, a földről való fölemelkedése után, önműködően előremozog (kiegyenesedik). Lehet ezt a térdcsuklót úgy is kiképezni, hogy pl. lépcsők megmászásakor, az alsó lábszár túlságos nagy mértékű behajlása meggátoltassák. A térdcsukló ilyen foganatositási alakja látható az 5—8. ábrákon. A csukló hátsó oldalán (9) ütközőlemez van elrendezve, mely (10) szögre van erősítve. Ez a szög az (1) középső csuklórészben sugárirányban eltolhatóan van ágyazva. Ha be van tolva a (10) szög, úgy hogy a (9) lemez a csukló kerületéhez fekszik (5. és 6. ábrák), akkor, a láb behajlításakor, az alsó csuklórészeknek ütköző gyanánt szolgáló (11) széle a (9) lemezbe ütközik és így a fölső lábszárnak, az alsóhoz képest, csak korlátolt kilengését teszi lehetővé. Ha azonban a (10) szögön lévő gombnál fogva, a (9) lemezt kihúzzuk, (7. és 8. ábrák, akkor a láb behajlításakor, a (9) lemez az alsó csuklótartó egy (12) kivágásába lép be és így ekkor a láb teljesen behajlítható, amíg ugyanis a (11) ütköző a fölső lábszár (13) ütközőjéhez ér. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Műláb, azáltal jellemezve, hogy az alsó lábszár-két vagy több, teleszkópszerűen egymásban eltolható és szorító (rögzítő) szerkezettel ellátott (B és C) részből áll, melyek egyike az (A) fölső lábszárral egyszerű (D) csukló útján van összekötve. 2. Az 1. pontban igényelt műláb foganatositási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (B, C) alsó lábszár rúgóhatás alatt áll, mely, a lábnak a földről való fölemelésekor, az alsó lábszár önműködő előremozgását idézi elő. 3. Az 1. pontban igényelt műláb fogana. tositási alakja, azáltal jellemezve, hogy a rúgó a férdcsuklóba koncentrikusan van beillesztve. 4. Az 1—3. pontokban igényelt műláb foganatositási alakja, azáltal jellemezve, hogy a fölső (N) csukló is (O) megr