69478. lajstromszámú szabadalom • Ércpénzautomata elektromos áramkorlátozókhoz
szorítja. Ezáltal az áram az áramforrásból a (20) kapcson, a (22) vezetéken, a (7) mágnescsévén, a (23) vezetéken, az (1, 2) kontaktusrugókon, a (24) vezetéken, a <3, 4) kontaktusokon, a (25) vezetéken, a (26) vezeíeken, a (1-5) emelő (5, 6) kon- i aktusain, a (31) vezetéken, a (13) csévéli, a (21) kapcson át az áramforrás másik sarkához áramlik. Ezáltal a (7) cséve (14) magját vonzza és utóbbi a (15) emelőt fölemeli, ami által az áramfogyasztás a már említett módon a rendes maximális fogyasztásnál nagyobbra állítható be; a beállítás mértékét az áram szolgáltatója a (17) csavar útján előre megszabta. Mihelyt a (15) emelő, mintán, a (7) elektromágnes által fölemeltetett, ezen elektromágnes áramkörének megszakítása által ismét szabadon bocsáttatik, az emelő súly módjára a (30) óraművet mozgatja. A súly hatása még rúgóval is támogatható. A (2) rúgóval kapcsolatban alkalmazott (34) árammegszakító rúd segélyével, mely kívülről a (35)* gomb elforgatása útján .működtethető, a (7) elektromágnes tetszőlegesen működésbe vagy működésen kívül hozható aszerint, hogy az áram rendes vagy a rendesen túlmenő korlátozását kívánjuk-e. Az (5) és (6) kontaktusok a (7) elektromágnes be- és kikapcsolását önműködően közvetítik, amennyiben a (15) emelőn alkalmazott (6) kontaktus a mag fölemelése közben az (5) kontaktust addig viszi magával lefelé, amíg ez utóbbi akkor, ha a mag fölfelémozgásá't befejezte, gyorsan a (36) ütköző felé csappan át és ezáltal a (7) elektromágnes áramkörét megszakítja. Minthogy a (7) cséve a (14) magot már nem vonzza, a mag most önsúlya folytán az óramű hajtásakép szerepel és a (36) ütköző az (5) kontaktust fölfelé magával, viszi addig, amíg a kontaktus, még mielőtt a (15) kar a (11) szaibályozócsavart elérte volna, gyorsan ismét a (6) kontaktushoz csappan át és a (14) mag újbóli fölemelését létesíti. Ez a folyamat mindaddig ismétlődik, amíg az (1, 2) rugók a (7). elektromágnes áramkörét zárva tartják, azaz mindaddig, amíg a pénzdarab a (33) támaszon nyugszik és az (1, 2) kontaktusok a (34) zárószerkezet által nem nyittattak. A (8) elektromágnes, mely a (33) támaszon alkalmazott (38) fegyverzetet működteti, a pénzdarabot az óramű által megszabott idő lejártával a támasz alatt alkalmazott (39) tartályba ejti le. A (8) elektromágnes bekapcsolása oly módon történik, hogy az óramű (37) pecke a (40) csap körül forgatható (28) kart elmozgatja, mindaddig, amíg a kar a (4) rúgóba ütközik; ebben a pillanatban a (15) emelővel kapcsolatos (29) retesz a (14) mag egyidejű fölemelése közben a (28) emelőt magával viszi, ami által a (3) és (4) kontaktusok ép abban az időpontban nyittatnak, amelyben a (7) elektromágnes az áramkört zárva tartja. Ekkor azonban a (8) elektromágnes a (27) és (41) vezetékeken át a (7) elektromágnessel sorba van kapcsolva és ezáltal a fönt leírt módon a pénzdarabnak a tartályba való leejtését létesíti. Minthogy az (1) és (2) kontaktusok már nem szoríttatnak egymáshoz, a (14) mag már nem emeltetik föl úgy, hogy a (15), emelő ismét leeshet és a (12) fegyverzet íölemeltetik; ezáltal a rendes áramhatár ismét helyreáll. Az óraművel kapcsolatos (44) tárcsa, mely a berendezés tokjának egy nyílásán át láthatóvá van téve, az ünnepélyes világítás tartamát, vagyis azt adja meg, hogy mily hosszú ideig volt az áramkorlátozó a pénz bedobása óta a magasabb .áramhatárra szabályozva. Szabadalmi igények. 1. Áramkorlátozó, melynél az áram határolására szolgáló beállítható elem hajtószerkezet (pl. óramű) útján működtetett résszel van összekötve, azáltal jellemezve, hogy az óramű hajtására szolgáló rész, pl. a (15) emelő, mely ütközőül szolgál, amelyhez az áramkorlátozóhoz tartozó beállítható elem a (7) elektromágnes hatása alatt
