69449. lajstromszámú szabadalom • Szifónfej

Iákba "megy át. A (19) fémrűdat (20) hüvely veszi körül, mely előnyösen ugyanazon anyagból készül, mint az (1) szifonfej. Ezen hüvely a (19). fémrúdon célszerűen öntés vagy sajtolás útján erősíttetik meg. A (20) hüvely alsó vége kettős kúpalakú (21) fejjé van kiképezve, mely a viliaralakú (19a) rúdvégeken ugyancsak öntés vagy sajtolás útján van megerősítve. A (21) fej a tulajdonképeni szeleptestet adja, mely az aránylag lágy (22) gumibevonattal van körülvéve, melyet magán a fejen vulkanizálunk. Az említett (21) szelepfej anyaga célszerűen saválló anyag, mely a vulkanizálásnál keletkező melegnek ellentáll. A (22) gumibevonat megfelelő részei a (23) és (24) vállakra támaszkodnak, melyek közül a (23) váll a (21) fejet veszi körül, míg a (24) váll ott foglal helyet, ahol az említett fej a (20) hüvelybe megy át. A (20) hüvelynek alsó része ezen a helyen a fejből kissé kiáll. A magot alkotó (19) fémrúdnak fölső vége szabad, vagyis ezen a helyen a (20) hüvely nem veszi körül. Ezen szabad rész az (5) szelepnek a (7) gombbal való öszszeköttetésére szolgál. A (19) fémrúdnak fölső vége ugyanis az említett gomb fejében létesített központos furatba nyúl, mely, miként ez a mellékelt rajz 1., 2. és 6. ábráin látható, hyperboloid alakú. A rögzítés már most akként történik, hogy a mondott alakkal biró furatba helyezítt szeleprúdvéget célszerűen lágy fémmel körülöntjük, miáltal a lágy fémből álló (25)^ betét a hullámos és négyszögkeresztmetszetű rúdvéget kellően fogvaíartja és hyperboloidalakú furatban is rögzítődik. A (7) nyomógombban alkalmazott furat alsó végét még egy (26) tömítőgyűrű is elzárja, melyre a (9) spirálrúgó fölső vége támaszkodik. Ezen spirálrúgó az (5) szelepet rendes körülmények között zárt helyzetben tartja. A (9) spirálrúgó célszerűen a (7) gomb belső (27) üregében van elrendezve és alsó vége a (28) alátétlemezre támaszkodik, mely a (7) gomb fölvételére szolgáló (8) üreg és a folyadékvezető (4) csatorna között elrendezett (30) tömítőgyűrűn foglal helyett. Utóbbi a (20) hüvelyt szorosan körülveszi, miáltal folyadéknak vagy gáznak a (4) csatornából a (2) vállrészen keresztül való távozását megakadályozza. Miként a föntiekben említettük, a szifonfej a bevezetésben említett anyagok valamelyikéből öntés vagy sajtolás útján szokásos módon állíttatik elő és a szifonfej készítésénél sem égetésre, sem túlságos nagy nyomásra nincs szükség. Az alkalmazandó nyomásnak csak olyannak kell lenni, mint amilyen az ismert öntési eljárásoknál megkívántatik. Szükséges azonban, hogy a (3) szelepkamrát és a iolyadékvezető (4) csatornát magábanfoglaló szifonfejnék tengelyirányú furata a belső végén ne legyen nagyobb átmérőjű, mint a külső végén, mert különben az ismertetett előállítás nem volna előnyös. A mellékelt rajz 9. és 10. ábráin föltüntefett foganatosítási példa szerinti szifonfej előnyösen porcellánból vagy más hasonló lyukacsos anyagból készül, mely a nedvességnek és gázoknak ugyancsak ellentáll. A szifonfejnek a palackon való megerősítése itt a csavarmenetes (31 és 32) rögzítőgyürük segélyével történik. Az (1) szifonfej alsó hüvelyében előnyösen egy gömbalakú (33) üreg van kiképezve, melyhez fölülről a folyadékvezető (4) csatorna, utóbbihoz pedig a folyadékkibocsátó (2) csatorna csatlakozik. Az említett (33) üregben az előnyösen kemény gumiból készült (34) harang foglal helyet, melynek négyféle rendeltetése van, és pedig: elsősorban tömített összeköttetést létesít a palack nyaka és a szifonfej között, hogy a gázoknak a palackból való távozását a szifonfej likacsain keresztül megakadályozza; másodsorban a (11) szifonfejet tartja; harmadsorban a szelep számára fészket és szelepkamrát alkot; végül negyedsorban a szifonfejet a palack nyakán függetlenül a palack szájának szabálytalanságaitól vagy más hibáitól mindig a kívánt helyzetben tartja. A (34) harang egy (35) karimával bírt mely a palack szájára támaszkodik, azon-