69387. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kondenzátor
* Megjelent 1916. évi janlus hó 5-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI fff| f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 69387. szám. VII/g. OSZTÁLY-Elektromos kondenzátor. ALLGEMEINE ELEKTRICITÁTS-GESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1914 m&rcius hó 9-ike. Elsőbbsége 1913 március hó 13-ika. Az összes eddig ismert kondenzátor -szerkezetek, amennyiben csak szilárd anyagokból vannak fölépítve, bizonyos vastagságú dielektrikumból és annak két oldalán elrendezett, rendkívül vékony fémborításokból (pl. ónborításból) állanak. A szerkesztés ezen módjánál tudvalévőleg a szigetelés legnagyobb igénybevétele a borítások peremén létesül és ott a borítás többi részein lévő igénybevételnek többszörösét teszi ki. Ismeretes eljárás ugyan a peremeken a dielektrikumot vastagítani, azonban ilyen elrendezés rétegezett kondenzátoroknál nem vihető keresztül. Á dielektrikum hatóanyagának kihasználása, melynek átütési szilárdsága cm-ként több száz kilowattot tehet ki, ennek következtében nagyon csekély és amíg az átütés elleni biztonság a borítás közepén 20 vagy annál is több, addig a borítás szélein épen hogy elég arra, hogy a vizsgálófeszültségnél az átütést megakadályozza. Ezek a viszonyok alaposan javíthatók, ha a papirvékonyságú vezető borításoktól eltérünk és azokat annyira vastagítjuk, hogy a peremeknek elég nagy sugarú lekerekítést adhatunk, miáltal a peremen ( lévő feszüliségesést a teljes fölülettel j szemben gyakorlatilag használható határok között tarthatjuk. Kitűnt, hogy 30.000 Volt üzemfeszültségnél 0.5—1 mm. vastag borítás már megfelel, míg nagyobb üzemfeszültségeknél nagyobb vastagságot alkalmazunk. A lekerekítésnek elméletileg legkedvezőbb alakja ismert módszerek szerint megállapítható, azonban a legkülönbözőbb alakok gyakorlatilag egyaránt megfelelnek. A szerkesztés ezen módjánál célszerűen szintén abból az eljárásból indulunk ki, hogy a dielektrikumot a borítások közé rétegezzük és közvetlenül a borításokra viszszük föl, hogy a lekerekítéshez jól hozzásimuljon. Ha borításnak szalagokat veszünk, úgy a szigetelést a kábelgyártásnál bevált módon, pl. mint papirbevonatot vihetjük föl. Hogyha két ily módon szigetelt szalagot egymással párhuzamosan tekercsesé csévélünk föl, jól kezelhető készüléket kapunk. Kisérlet.ek és számítások azt mutatták, hogy a készülék súlya a borítás lényegesen nagyobb vastagsága dacára csak kevéssel nagyobb, mint a papírból és ónból álló kondenzátorok súlya. Az új készülékben azonban a súlyos részt főként az olcsó fém alkotja, míg a drága szigetelő anyag
