69368. lajstromszámú szabadalom • Gép fémszálas izzólámpák tartódrótjainak az üvegoszlop lencséibe való illesztésére

— 2 -nyílással ellátott (10) korong szolgál, melynek (11) kulisszáiba a mozgó (8) pofáikkal összefogó s a tolattyúkban bizonyos üresjárattal biró (13) lemezek (12) peckei fognak. A talppal és (4) lencsékkel ellátott (5) oszlopot a rugalmasan Összeszorított (15, 14) pofák közé fogjuk, mely pofák az állvány (17) oszlopa körül elfordítható (16) karra viannak szerelve. A (15, 14) pofák által képezett fogót a (16) kar elforgatása révén az 1. és 2. ábrabeli axiális helyzetbe hozzuk úgy, hogy a (4) lencse a tolattyúkkal szemben álljon; a (2) tolattyúk élekor kifelé vannak húzva {1. ábra jobboldala); ekkor egy, vagy több fújtatóláng révén a lencsét megpuhítjuk; célszerű, ha a (16) karnak, ill. a fogónak munkahelyzetbe való fordításaikor ismert módon önműködően nyílik a lángokat tápláló gázáram. Ezután a (18) fogantyú révén a (10) korongot úgy forgatjuk el, hogy a (11) kulisszák a (12) csapokat ismert módon a gép axisa felé, befelé tolják. A találmány szerint a (12) csapok a (13). lemezeken vannak elrendezve, melyek a (2) tolatytvúkban sugárirányú holtjátékkal bírnak és a mo^gó (8) szorítópofáikon támadnak. A (12) csapok befelé mozgásának elején csupán a (13) lemezek menesztetnek és eközfoeii a (8) mozgó drótfogó pofákat úgy fordítják el, hogy a közöttük és a helytálló (9) szorítópofák között a (2) tolatytyúikon keresztülmenő (7) tartódrótot megfogják. Ezután a (13) lemezek a (2) tolattyúk helytálló részeibe ütköznek és a tolattyúk a tartódróttal együtt menesztetnek, miközben ez utóbbi a (6) készlettekercsről lehuzatik, mindaddig, míg á tartMrótoknák a tcfettyűKból kiálló végei ismert módon egyidejűleg tolatnak a iné^ágyöít lencsébe (1. ábra baloldala). Céjs^-űéti a '(10) tárcsa ezen "forgásának be$ej ez&$e «*®ft a B&völáaig gáztáplálását UíOBTÍ Wiédön Öíiíniködően íojtjut úgy, hogy a tortóárőíok wan Kerülnek a láng hatáskörébe. A <10) tárcsa elforduláséinak utolsó részteítáben, (Jíwáőo tehát a huzalok már ' be vannak taszítva a lencsébe, a találmány szerint a tárcsa (19) ütközői a (2) tolattyúkban ágyazott (20) késekre ütközve, ezeket, úgy fordítják el, hogy a huzalokat átvágják. Ha most a (10) tárcsát a (18) fogantyú lévén visszafordítjuk, akkor először a (20) kések fordulnak vissza s ezután a (13) lemezek a (12) csapok révén annyira tolatnak el, hogy a (8, 9) fogók nem fogják már körze a huzalt. Csák ez után kezdenek a tolattyúk kifelé tolódni, eközben azonban a huzalok nyugalomban maradnak, a tolattyúk tehát a huzalok mentén tolódnak kifelé úgy, hogy külső véghelyzetükben (1. ábra jobboldala) a huzalok végei bizonyos darabbal kinyúlnak a tokvttyúvégből, A tárcsavisszafordítása után az oszlopoeskát, melynek lencséjébe a kellő hosszúságú lemetszett összes tartóhuzalok most már be vannak forrasztva, a (16) karnak a (17) oszlopon való leszorítása és elfordítása révén a gépből kilen- • elitjük s a (14, 15) fogóból kivéve, a gépet újra a kiindulási helyzetbe juttattuk vissza. A huzaloknak a tolattyúkban való biztos vezetése céljából a találmány szerint a tolattyúk belső végét (21) fúvókaszerű toldattal látjuk el, melynek kifelé, a (20) kés felé néző vége tölcséres úgy, hogy a tolattyúk kimozgásakor az előzőleg lemetszett s a csévén lévő tekerccsel összefüggő huzalvég biztosan betalál a (21) fúvókába s ily módon kellő helyzetben biztosíttatik. A találmány szerint célszerű a (17) oszlopon a 2. ábra értelmében több (16) kart egy-egy (14, 15) fogóval alkalmazni. Ha a leírt módon az Összes tartóhuzalokát egy lencsébe beforrasztottuk, a (16) karok által képezett keresztet a (17) oszlopon leszorítjuk s annyira fordítjuk el kézzel, hogy az éppen elkészült múnkaidarab az (I) helyzetbe jusson (2. ábra) és itt kihűlhessen. Ezen elforgatás révén a kereszt egy másik karja a (II) helyzetbe, •egy harmadik karja a (III) helyzetbe, negyedik karja pedig a gép axisába, vagyis