69343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lignitek és hasonlók fűtőértékének fokozására

gén-) vegyületeik kiválasztása által jelenté­kenyen fokozzuk. Kitűnt, hogy az esztereknek, ill. ímidek­nek a kezelendő anyagokban való föl­bomlása a tulaj donképeni lepárlási hő­fok alatt áll be, ha a fölbontandó vegyü­letek természete és mennyisége szerint a lehető legjobban előszárított anyagot elég hosszú ideig (8—10 óráig) 180—25(T C. hő­mérséklet hatásának tesszük ki oly zárt edényeikben, amelyekből a gázok eltávoz­hatnak. Ezek az edények pl. úgy lehetnek szerkesztve, mint a kémiai vizsgálatokhoz használni szokott szárítószekrények és drótsövényieikkel vagy hasonló betétekkel lehetnek ellátva olyan elrendezésben, hogy az elvonuló gázok ne találjanak aka­dályokra. Itt úgy a hevítés időtartálma, mint a hőfok magassága is lényeges sze­repet játszik s a vegyületek kimutatható elváltozása a fönt megadott hőfokoknál a legtöbb esetben csak néhány óra múlva következik be. Lényegesen alacsonyabb, hőfokoknál azoríban az eszterek stb. észrevehető fölbomlása hosszabb idő múlva sem figyelhető meg. Az így kezelt legnitek, barnaszenek vagy más tekintetbe jövő anyagok termé­szetesen könnyebb faj súlyúak lesznek s részben a vizén úszni fognak, azonban csak nehezen ntedvesednieik meg és így semmi vagy csak igen csekély vizet vesz­nek föl. A vegyületek fölbontásához szükséges hő elektromos úton is előállítható. v I. Fogariatosítási példa. A célszerűen úgynevezett dióalakra zú­zott nyersanyagokat valamely ismert mó­don a lehetőségig kiszárítjuk és azután zárt, de a gázoknak elvonulását engedő kamrákban vagy edényekben 180—2501 C. hőfok mellett addig hevítjük, míg víz­gőzök és nem kondenzálható gázok, pl. szénsav stb.. bár nem szállnak el. A leg­célszerűbb hőfok alkalmazása esetén, a melyet előzetes próbákkai állapítumk meg, az jeljárás 8—10 órát vész igénybe, A kiválasztott gázok és a kihajtott víz által előidézett súlycsökkenés, tökéletes előszárítás mellett 15—20% lesz. Az anyagot azután ismert módon lehűt­jük s ha nincs benne valamilyen ártalmas tisztátalanság, rögtön fölhasználhatjuk. Az így kezelt anyagok fűtőértéke, mint­hogy értékes alkatrészeik megmaradtak, a nyersanyag természete szerint 6000— 7500 kalóriát tesz ki. II. Fogancdosítási példa. Az anyagokat a fönt leírt módon kezel­jük, csak -hőforrás gyanánt elektromos energiát alkalmazunk. A gyantatartálmuk folytán legértéke­sebb s jó állapotban megmaradt fadara­boktól- átjárt nedves barnaszenek, amelye­ket gyakran tévesen a lignitek közé soroz­nak, bő mennyiségben tartalmaznak hoz­zájuk keveredve olyan anyagokat, ame­lyek ezen szenek hamutartalmát jelenté­keny mértékben fokozzák és ezáltal néha egész szénrétegeket használhatatlanokká tesznek. Ezen anyagok az ismeretes mosó eljárással nem különíthetők el a széntől, mivel a szén és a hozzákeveredett anya­gok eredeti'állapotukban majdnem' egyenlő fajsúllyal bírnak. Ez a viszony azonban a fönt leírt mó­don, az I. vagy H. foganatosítás! példában ismertetett eljárással megváltoztatható. Ekkor olyan tüzelőanyagot kapunk, mely a vizén úszik, míg a hozzá/keveredett s a kezelés alatt változatlanul maradt ide­gen anyagok a vízben lesülyednek. Néhány anyagnál, melyek természetük­nél fogva tömöttebbek, az elkülönítés 1—2 Bé erősségű, tetszőleges minőségű közömbös sóoldatokban történik. III. Fogariatosítási példa. r Áz I. vagy II. példa szerint előkészített tüzelőanyagokat rögtön a hevítő edények elhagyása után vízbe vagy híg sóoldatba vezetjük és a fenékre sülyedt idegen anya­gokat a szénmosóberendezéseknél ismert módon eltávolítjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom