69343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lignitek és hasonlók fűtőértékének fokozására

Megjelent 1916. évi

május hé '49-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 69843. szám. Illa. OSZTÁLYEljárás lignitek és hasonlók fűtőértékének fokozására. BOGWOOD GESELLSCHAFT M. B. H. CÉG MÜNCHENBEN. A bejelentés napja 1914 december hó 17-ike. Elsőbbsége 1913 december hó 5-ike. Tudvalévőleg a tiszta lignitek, továbbá a lignittől erősen átjárt barnaszenek, tőzegeik vagy ezekhez hasonló anyagok a porlókony barnaszénnél sikerrel alkalmazott brikettezésnek ellenállnak s a belőlük készített brikettek nem, bírnak elegendő szilárdsággal és raktározás alkalmával a légkörből ismét nedvességet vesznek föl. Amellett azonban nem is észszerű az olyan anyag megjavítását, amelynek rostjai még jó állapotban vannak, azáltal megkísérelni, hogy a rostokat először szétszakgatják és azután rendkívül nagy, mesterséges nyomás és esetleg 'kötőszer alkalmazásával ismét összehegesztik. Eltekintve ezen fizikai természetű nehézségektől, amelyeik a lignitek stb. brikettezését akadályozzák, a fönt említett anyagoknak brikettezésre való alkalmatlansága kémiai szempontból is indokolva van. Nevezetesen kitűnt, hogy a brikettezéshez föltétlenül szükséges bitumen ezen nyers anyagokban csak igen kis mértékben van jelen szabad állapotban és majdnem kizárólag bonyolult vegyületeket {többnyire es^tereket és imideket) alkot. Ezek a vegyületek a brikettezésnél technikailag megengedett hőfokok mellett nem olvaszthatok meg, sem pedig víztartalmukat tartósan le nem adják, hanem ellen'kezőleg a brikettezési eljárás alatt tőlük elvont vizet ismét fölveszik, minek következtében a sajtó elhagyása után látszólag szilárd állapotban lévő brikettek szétrepednek. - Az illető nyers anyagok származása szerint az említett vegyületek succin-imid vagy hasonló módjára viselkednek, a mennyiben bizonyos körülmények között oly hőmérsékleteknél, amelyek az egész anyag száraz lepárolását még nem vonják maguk után, szénsav (és esetlég szénoxyd) és víz kiválasztása mellett fölbomlanaik és eközben elvesztik azt a" képességüket, hogy a leadott vizet utóbb a légkörből ismét fölvegyék. Az ily módon fölszabadított bitumen ezáltal természetes olvadási pontjára hozatik és rendkívül finom elosztása folytán a — főként tiszta lignitnél — nagy számban jelenlévő, vízfölvételre alkalmas likacsokat eltömi. A jelen találmány tárgya abban áll, hogy a tekintetbe jövő anyagoknak fönt leírt tulajdonságait arra használjuk föl, hogy az illető anyagok fűtőértékét tartós víztelenítés és oxigén- (valamint esetleg nitro-