69306. lajstromszámú szabadalom • Összeadó- vagy számológép

— 10 — karjai a (C) kerekeken alkalmazott peckek pályájából eltávolíttatnak. Az (Ul) emelőkben kiképezett (x) vezetőhasítékok úgy vannak alakítva, hogy az ütközőkarok röviddel a zérusra állítás kezdete előtt mozgattatnak a (C) kerekek (e) peckeinek pályájába és röviddel a zérusraállítás befejezte eíött távolittatnak ismét el. Az (U) emelők alsó vége és a (V) harántrúd közötti hasítékos kapcsolat azért van alkalmazva, hogy a (V) harántrúd kis mértékben fölfelé mozoghasson, hogy az (Ul) bütykös emelőket^ működtethesse, mielőtt még a (Y) rúd az (U) karokat, a (T) harántrúdat és valamelyik (H) emelőt föl kezdené emelni. Az (Ul) bütykös emelők a fogaskerekek túlforgását meggátló ütköző- vagy reteszelő „karok működtetésére is használhatók, mimellett ezen karok az említett cél elérésére a számkerekeken alkalmazott peckekkel működnek együtt, ha a zérusraállító fogattyú gyorsan vagy erőszakosan előre, löketének hatásáig mozgattatik. •Minthogy azonban a leírt zérusraállító szerkezet a fogaskerekek túlforgását megakadályozó eszközök alkalmazása nélkül is kifogástalanul működik és minthogy ezen eszközök és szerkézetek' magukban véve ismeretesek, azok leírásától és ábrázolásától eltekintünk, hogy a rajzokat és a leírást fölösleges módon bonyolulttá ne tegyük. • A 13—16. ábrán föltüntetett gépnél az egyes számkerekek a gép megfelelő (A2) oszlopkapcsoló emelői által működtethetők, mi mellett- ezen emelők (B2) fogai a (C2) fogaskerekekkel kapcsolódnak, melyek a belső kilincsfogakkal ellátott (D2) kerekek jobb oldalán vannak elrendezve (13. és 14. ábra). Ezen (D2) kilincskerekekkel a rajzon föl nem tüntetett, rúgóhatás alatt álló kilincsek kapcsolódnak, melyek a közvetlenül a kilincskerekektől balra fekvő és az illető számkerekek (Al, Éí stb.) fogazásával (2. és 14, ábra) kapcsolódó (É2) fogaskerekeken vannak elrendezve (13. és 14 ábra). Ezen elrendezés folytán a megfelelő számkerékhez tartozó (E2) fogaskerék bármelyik oszlopkapcsoló lenyomásánál nyugalomban marad, míg ezen kerék az illető oszlopkapcsoló emelő fölfelé mozgásánál mindig ugyanazon irányban elforgattatik, mimellett ezen elforgás mértékét az oszlopkapcsoló előző lefeléinozgása szabja meg és az elfordulás a megfelelő számkerékre vitetik át. A találmány tárgyát képező gépnél magában véye ismert módon gondoskodhatunk arról, hogy a számkerekek hajtásait rendes körülmények között elreteszeljük és elreteszelésüket a hozzájuk tartozó oszoszlopkapcsoló emelők működtetésénél egyenként, minden zérusraállító folyamatnál pedig az összeseknél egyszerre oldjuk. Ezen utóbbemlített kiiktatás pl. a (Wl) harántrúd által végezhető, melyet az (X) lengő tengelyen alkalmazott kinyúló (W) karok tartanak (14—16. ábra). A (Wl) harántrúd, mihelyt az (X) tengely kileng és a fW) karok fölfelé mozognak, a (W2) reteszelő elemeik fölfelé nyúló karjaival jön kapcsolódásba, mire ezen lefelé nyúló karokat előre nyomja és a reteszelő elemek hátrafelé nyúló karjainak reteszelő végeit az (E2) közbenső kerekek által tartott és ezekkel együtt forgó kilincskerekektől (16. ábra) eltávolítja, mint ez magában véve ismeretes. A jelen esetben azonban az összes reteszelő elemek szerkezete és működési módja azonos, míg az ismert gépeknél az egyesek számkerekéhez tartozó reteszelő elemek sajátos szerkezete van, ami a jelen esetben fölösleges. Minthogy a (C) kerekeket a föntiekben mindig „belső fogazású kerekeknek" neveztük, meg akarjuk jegyezni, hogy ezen kerekek mechanikai szempontból és. működésük tekintetében azon bolygókét ékhajtásnak, melynek részét képezik, univerzális kerekeit alkotják és más szerkezetű univerzális kerekekkel is helyettesíthetők.