69293. lajstromszámú szabadalom • Öntőminta betonlépcsőfokok előállítására
fektethető végpofadarab (4. ábra) rögzítésére. A 8. ábra egy a hátsó pofadarabra fektethető szögsint ábrázol, mely a 9. ábrában föltüntetett támasztéfehoz támaszkodik, ha á részek össze vannak állítva. A 10. ábrán az összeállított öntőberendezés ván föltüntetve. A mellső (a) pofadarab (1. ábra) az öntőtér felé fordított oldalán a lépcső mellső fölülete egy részének megfelelő (b) idommal bír. Ezen mellső pofadarab súlyokkal vagy hasonlóval megterhelhető (c) hordszöglettel van összekötve, melylyel azon padozatra helyezhető, melyen a lépcsőfok alaprajza föl van rajzolva. Az esetre, ha a rajzfölület egy rázható alapzatot képez, akkor az (a) pofadarabot ezen alapzatra erősítjük. A pofadarab fölső fölületén egymáshoz képest eltolt (d) lyukak vannak fúrva, melyekbe későbben megmagyarázandó célhói csapok dughatok. A hátsó (f) pofadarab (2. ábra), mely a lépcsőfok szélességének megfelelően a mellső (a) pofadarabhoz párhuzamosan vagy szög alatt a padlóra vagy a rázható alapzatra eltolhatóan fölhelyezhető és az Öntőtér felé fordított oldalfölületével a lépcsőfok hátsó széle mentén (annak alaprajzában) fekszik, egy fölül leferdített (g) széllel ellátott hosszdeszkából és két ehhez szög alatt álló ezen deszkára erősített (h) homlokdeszkából áll, melyek fölső szélükön a (k) szögsin (8. ábra) behelyezése céljából (i) bevágásokkal vannak ellátva. Az (m) és (n) végpofadarabok {3. és 4, ábra) merőlegesen beállítható deszkadarabokból állanak, melyek közül az egyik, a lépcsőfok szabad végét határoló (na) darab, az (o) támasszal van fölszerelve, oly célból, hogy az alapzatra, ül. a padlóra fölállítható és az (a) és (f) pofadarabok ugyanúgy fekvő végszéleire sziorí&ató legyen. A másik (n) pofadarab mindkét végén közelítőleg a lépcsőfok profiljának megfelelően van kiképezve, akként, hogy az (a) és (f) pofadarabok között beállítható és emellett az öntőteret ezen oldalon elzárja. Ezen (n) pofadarabot célszerűen több egymáshoz képest eltolható részből állítjuk elő, hogy különböző szélességű lépcsőfokhoz könnyen alkalmazható legyen. Ezen pofadarab a (p) profillécre (5. ábra) helyezkedik, mely a mellső (a) pofadarab belső fölületén lazán és (r) ékek segélyével (5. és 10. ábra) függélyes irányban beállíthatóan fekszik. Ezen ékek, melyeken a profilléc egy mindkét végén leferdített (q) alapékje csúsztathatóan nyugszik, a padlóra vagy a rázható alapzatra helyeztetnek és mindenkori helyzetük szerint a profillécet az előállítandó lépcsőfok magassága szerint magasabb vagy mélyebb helyzetben tartják. A profilléc az alapék fölött be van vágva úgy, hogy (s) hosszhorony képződik, melybe a (t) fenéklécek (6. ábra) egyik vége behelyezhető. Ezen fenéklécek másrészt a hátsó (f) pofadarab leferdített (g) fölső szélére fekszenek úgy, hogy az (s) hosszhorony és ezen <(g) szél mindenkori egymáshoz viszonyított helyzete által az egymásmellé fektetett horony és ereszték útján egymásba illeszkedő fenéklécek helyzete meg van határozva és az öntendő anyag számára sík vagy elcsavart alsó fölület képeztetik, a szerint, amint egyenes vagy csigalépcső számára való lépcsőfokokat akarunk előállítani. Az (n) végpQfadairab vagy ennek egyes részei megtámasztása céljából az (a) és (f) pofadarabokra (u) födőlemezt (7. ábra) helyezünk, mely alsó fölületén (ul, u2) tuskókkal van fölszerelve; utótbbiak közüle az egyik a behelyezett (k) szögsin mögé nyúlik, míg a másik a beállított (n) végpofadarab támasztására szolgál. Az (u) födőlemezben (dl) lyukak vannak képezve, melyek közül az egyik a födőlemez kellő beállítása után az (a) pofadarab előbb említett (d) lyukainak egyike fölött fekszik úgy, hogy a rögzítés ezen két (d» dl) lyukba dugott csap segélyével eszközölhető. Hogy továbbá a (k) szögsin helyzetében
