69259. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mechanikai erők kiváltására hullámok vagy más a közegben tovaterjedő energiák segélyével

tacna a beállított időnél nagyobb vagy kisebb. Ilyen időrelé pl. két egymáshoz képest elmozgatható kontaktusrésszel bírhat, melyek közül az egyik az impulzustartam alatt állandó sebességgel mozog, míg a másik az impulzus lejárta után az első kontaktus pályáját metszi és ily módon az impulzustartamnak a beállított időhöz való viszonya szerint az első kontaktúsrészt érinti, illetve niem találja. Ily módon lényeges különbség áll elő azon ismert elrendezésekkel szemben, melyek helytálló és mozgó kontaktussal bírnak és így az említett hálást sohasem érhetik el. Az impulzussorozatok időtartam szerinti beosztásának módja a zavarási lehetőségektől függ. Ehhez képest a különböző meghatározható tartamú impulzussorozatok oly csoportosítását, illetve tartamát fogjuk alkalmazni, hogy a reléberendezés véletlen vagy rosszakaratú befolyásolása gyakorlatilag lehetetlenné váljék. Ha már most meghatározott hosszú tartalmú impulzussorozatot választunk, akkor a zavaró hatások, a gyorsegymásutánban következésnél fokozatos összegezésük útján a gerjesztő impulzussorozatok beállított, a kiváltásra szükséges összidőtartamát elérhetik és ily módon mégis kiváltást idézhetnek elő. Ha példaképen azt a föladatot választjuk, hogy vjzalatti hang útján világítóbóját a távolból meggyújtsunk, ill. eloltsunk és meghatározott, pl. 20 mp.-nyi időtartamú hangra való beállítást eszközlünk, úgy zavaró hatás állhatna be, pl. akkor, há a vízalatti jeladás céljára Morse-impulzusok adatnak. E hatás elkerülése céljából a berendezést célszerűen akként foganatosítjuk, hogy az időrelé a hang megszűnésekor kezdeti állásába ismét azonnal visszatér. A zavaroktól való mentességnek további fokozása céljából természetesen az összehangolásnak a hullámok útján való távátvitelnél magában véve már ismert eszközeihez is folyamodhatunk, amennyiben a fölvevőt a jeladóra élesen hangoljuk úgy, hogy a vevőrelé gyöngébb ger- j jesztésénél csak a megfelelő frekvenciánál jön működésbe. Hogy továbbá az időreléhez tartozó óraműnek idő előtti lejárását és állandó működését elkerüljük, oly szerkezetek alkalmazhatók, melyek révén az óramű azon árammal, mely az időrelét működteti, megindítható, illetőleg megállítható úgy, hogy az óramű csak addig jár, míg magán az idörelén áram megy át. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráin a találmány tárgyának két foganatosítási alakja van vázlatosan föltüntetve. Az 1. ábrán (E) a fölvevőrelé, (Z) pedig az időrelé.. Az. előbbi a rajzon egyszerű kontaktus gyanánt van föltüntetve, az utóbbi pedig két kontaktuselemből van kombinálva, melyek alább ismertetett meghatározott módon működnek együtt. Az (a) óraművel hajtott (b) korong szélén (c) kontaktus van elállíthatóan elrendezve, mely a munkaáramkör (Bl) telepének egyik pólusával áll összeköttetésben. Az (a) óramű a (d) elektromágnessel megakasztható oly módon, hogy az óramű az elektromágneshez tartozó horgony vonzása alkalmával szabaddá válik, az ellenkező esetben azonban megakasztatik. Az óramű hatása alatt a (b) korong a szakadozott vonallal föltüntetett (N) záróhelyzetből állandó szögsebességgel, pl. az óramutató irányában forog. Az időrelé második kontaktuselemét az (e) állványban (f) körül forgatható és a (g) rúgó hatása alatt (h) nyugaszra támaszkodó (i) kontaktusemeltyű alkotja, mely egyúttal a (k) elektromágnes horgonyát képezi, mely elektromágnes az (d) elektromágnessel és az (E) vevőrelével sorba kapcsolva a második (B2) teleppel áll összeköttetésben. Az (i) emeltyű a (Bl) teleppel táplált áramkörben fekszik, mely azonkívül a (c) kontaktust és valamely mechanizmus kiváltására szolgáló (m) elektromágnest tartalmazza. Az (i) emeltyű a (c)-vel való érintkezést előidéző (1) nyúlvánnyal van ellátva. •Ez az érintkezés az (i) emeltyű lefelé mozgása közben akkor következik be, midőn