69212. lajstromszámú szabadalom • Dugattyúkban, főleg forgó négyütemű égési mótorok dugattyúiban elrendezett szívószelep vezérlése

lik, amelynek (itl) agya a szeleprúd (b6) gyűrűjén fekszik. Ha a (cl) emelőkar a (t) rúgótányért nem érinti, amely eset az (x, z, x) lengési út, azaz a kompressziós és kipuffogási periódus alatt áll fönn, a szelepet a dugattyúfenékre támaszkodó (k) rúgó zárja, mert a (k) rúgó, amelyet hatásában még esetleg egy ellensúly is támogathat, a szívószelepre ható röpítőerőt hatástalanná teszi, illetve legyőzi. Amint azonban a csatlórúd az (x, y, x) lengési útat végzi, ami a szívási és explóziós periódusban következik be, a (t) rúgótányér megemelődik, a (k) rúgó öszszeszorúl és ezáltal a (tl) agy és a szeleprúd (b6) gyűrűje között elegendő tér marad szabadon, hogy a (b) szelepre ható röpítő erő hatása megnyilvánulhasson é& i a szelep a szívási periódusban nyílhasson. A szelepet az explóziós periódusban az •explóziós nyomás, mely a szívószelepre röpítőerejénél nagyobb, ez esetben is zárva tartja. Ez az elrendezés szükség esetén álló hengeres motoroknál is alkalmazható,csupán csak egy a szelepre ható rügóra vagy -ellensúlyra van szükség, hogy a szelep nyitása szíváskor megkönnyítessék. Ennek a rúgónak illetve ellensúlynak gyöngébbének kell lennie, mint a (k) rúgónak, hogy az utóbbi a szelepet biztosan zárva tartsa azon periódusokban, amelyekben a csatlórúd (cl) karja a (t) rúgótányért nem érinti. A 4. ábrában a 3. ábrához hasonló példa van föltüntetve, azzal a különbséggel, hogy a szelepnek normális zárását a csatlórúd (d) csapja körül forgathatóan ágyazott kétkarú (e) ellensúlyos emelő végzi, amelynek a szelepet záró hatását, amit forgó hengerek esetén az (eo) ellensúly röpítőereje idéz elő, még a (k) rúgó siettetőleg támogatja. Az (e3) ellensúlynak röpítő erejét célszerűen úgy méretezzük, hogy* az a (b) szívószelep röpítő erejét egészen vagy megközelítőleg hatástalanítsa, míg a (k) rúgó a szelepet állandóan zárva tartani igyekszik. Az (e3) ellensúly tömege azonban nagyobbra is választható a szívószelep tömegénél úgy, hogy egy a' szelep zárására irányuló fölösleg áll elő, amely á (k) rúgót nélkülözhetővé teszi. -Az ellensúlyos (e) emelőnek (e4) vége a (bl) szeleprúd egy kivágásába nyúlik és elég helye van ebben a kivágáshoz ahhoz, hogy a szelep akkor is záródhassék, ha az (e4) emelővég a lengő mozgást végző csatlórúdtól egy az óraritutató irányával ellenkező értelmű lendületet nyer. A csatlórúd lengő mozgásai aa (e3) ellensúlyra következőleg hatnak: Az (x) középhelyzetben a csatlórúd (cl) orra a kétkarú (e) emelő (el) orrát érinti és az (x, y, x) úton, azaz a szívási és explóziós periódusban az ellensúlyt és i a (k) rúgót akkép iktatja ki, hogy a szívószelepre ható röpítő erő szabadon érvényesülhet és a szelepet nyitja. Az explóziós periódusban a szelep az ellensúly kiiktatása dacára zárva marad, mert az explózió nyomása a szelep röpítő erejét fölülmúlja. Az 5. ábrán az ellensúlyos emelőnek fölülnézete látható az ugyanazon (d) tengely körül forgatható villaalakú csatlórúddal. A 6. és 7. ábrákon látható elrendezés a 4. és 5. ábrákon bemutatottól főleg abban különbözik, hogy az ellensúlyos emelő két (e5) és (e.6) darabból áll, amelyek mindegyike a csatlórúd (d) csapja körül forog. Áz (e5) emelőkar j(e7) végével, és pedig a löketet zárva, a (bl) szeleprúd egy kivágásába nyúlik. Az (e5) emelőkaron még az (e8) orr van elrendezve, amely az (e6) emelőkar fölső élére támaszkodik. Áz (e6) súlyemelőn lévő (e9) orr viszont a csatlórúd (x) állásában a csatlórúdon elrendezett (c3) orra támaszkodik. Az (e6) emelő baloldalán az (f) ellensúly van, amelyriek röpítő erejét a (k) rúgó támogatja. Mindaddig, amíg a csatlórúd (c3) orra az (e6) emelőkar (e9) orrát nem érinti, azaz a kompressziós és kipuffogási periódusban, az (f) ellensúly röpítő ereje a