69158. lajstromszámú szabadalom • Sárfogó járművek számára

belül az (a) sinen túl meg van hosszabbítva és előre a (k) kengyel felé le van görbítve úgy, hogy a (b2) ütközőt képezi, mely a védőfalnak befelé való lengésekor a kengyelbe ütközik, ami a további kilengést meggátolja! A (k) kengyel lazán függ egy (e) tárcsa hornyában, mely tárcsa a szokásos (f) anya siegélyével rögzíttetik a (g) kerékagyon. A 2. ábrában föltüntetett agyhossz mellett a védőfal fölső fala a külső keréksíkon belül esik úgy, hogy az egész védőfal igen közel kerül a kerékhez. Hosszabb agynál a védőfal ezen helyzetét a (k) kengyelnek sík alakítása vagy gyönge befelé hajlítása által (a rajzban föltüntetett gyönge kifelé hajlítás helyett) érhetjük el. Egészen rövid kerékagyaknál pl. a 4. és 5. ábrában föltüntetett elrendezést választhatjuk. Ennél az (a) sin a (h) reáesztergált csapokkal egy (k) kengyel megfelelően meggörbített végeibe forgathatóan van ágyazva. A védőfal függélyesen lóg le. Hogy ezen függélyes helyzeten túl való befelé lengést meggátoljuk, a sin mindegyik végéin az utolsó (b) pecek a sinen túl fölfelé meg van hosszabbítva és a kengyel megfelelő vége mögé van legörbitve. Ezen a védőfal középsíkjához képest való legörbítés mérve szerint a legegyszerűbb módon a függélyes helyzet helyett a védőfal tetszőleges ferde helyzetét érhetjük el. A 6. ábrában a 2. ábra nyilai szerint vett alakrajzban föltüntetett védőfalnál két sor (c) rúgó van alkalmazva, melyek egymáshoz képest úgy vannak eltolva, hogy az egyik sor rúgói közötti hézagot a másik sor rúgói födik be úgy, hogy sár nem fröccsenhet kifelé. A 7. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (k) kengyel T-vasból áll, melynek alapja az (e) csiga hornyát födi le és a kis, (i) kenőszelencét hordja, melynek tartalma a horonyba vezettetik és a csiga és kengyel közötti súrlódást csökkenti. Kívánatos lehet mindegyik védőfal legmellsőbb rúgóit valamivel ferdébbre állítani, mint a hátsókat, hogy könnyebben lehessen az akadályok mellett elhaladni és hogy a védőfal kifelé fordulása megkönnyítessék. Ezen esetben a legmellsőbb (b) peckeket egyszerűen a védőfal síkjához ferdén helyezzük az (a) sinbe. A találmány tárgyát képező sárfogónál könnyen lehet a védőfal hosszirányú* vagyis a kerék síkjával párhuzamos lengését korlátozni, vagy teljesen meggátolni. A mellső kerekeknél ez pl. azáltal történ hetik, hogy a (k) kengyelt valamely helyen, kívül a kerék körül ennek hátsó oldalára vezetett rúd segélyével a tengelycsapot hordó villával kötjük össze. A hátsó kerekeken a (k) kengyel egy rúd segélyével, pl. a fölhágó deszkával köthetjük össze. Úgy a mellső, mint a hátsó keréken ugyanezen célból a (k) kengyelt a szilárd tengelycsappal az (f) anya középfuratán keresztül köthetjük össze. Űj kocsiknál az (f) anyán magán lehet a (k) kengyel beakasztására szolgáló hornyot alkalmazni, miáltal az (e) tárcsa fölöslegessé válik. A (c) rúgó helyett pl. fémtömlődarabpkat, vagy más hajlékony csöveket használhatunk. Továbbá rugalmas tagök gyanánt egymás fölött, bizonyos távolságban koaxiálisan elrendezett peckeket, közéjük iktatott rugókkal, vagy más hasonló öszszeállításokat alkalmazhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sárfogó járművek számára, jellemezve a kerék külső oldalán fölszerelhető védőfal által, mely rugalmas, egymástól független, sinre szerelt fémtagokból van összeállítva. 2. Az 1. alatt igényelt sárfogó foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a védőfal a kerékagyon alkalmazott hornyos tárcsára lazán függesztett kengyelre van szerelve. 3. Az 1. alatt igényelt sárfogó alakja, jellemezve azáltal, hogy a védőfal a sík-