69108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anyag- és kaolincsapadékok kihasználhatóságának és szárazsági fokának növelésére
vábbá a kaolin nagy része veszendőbe megy, minthogy azt a fogvatartó iszap a fenékre magával ragadja. Ha azonban valamely, a kolloid-chémiáhan szokásos módszerrel, a kaoliniszapolásokat sói állapotba visszük át és azután magukra hagyjuk, akkor a föntemlített előnyök következnek be. A sói állapot előidézésére pl. csekély mennyiségű nátronlúgot, vagy valamely más bázikus elektrolitet lehet a szuszpenzióhoz adni. Indifferens anyagoknál a szuszpennóboz, valamely alkalmas elektroliten kívül, célszerűen még valamely alkalmas kolloidtestet is adunk. Ekkor, elegendő finom szétőrlésnél, úgy a kaolin, mint az iszap sói állapotba jön. Mindenekelőtt, ismert módon, a tisztátlanságok, mint homok, csillám és a durva alkatrészek esnek ki a szuszpenzióból. Azután az iszap elveszti kolloid állapotát és szilárd és nagy mértékben víztelenített alakban frakcióban a fenékre ülepedik. Ugyanez történik lassankint a kaolinnal is, mely lassankint, frakcióban, kemény állapotban, a fenékre ülepedik. Ezek a frakciók, a részecskéknek bizonyos fajtájú elektromo fölületis vonzása folytán, oly szilárd csapadékká sajtolódnak össze, hogy még csak kb. 25—30% vizet tartalmaznak. Az iszap így «önmagától sajtolódott» pogácsájának ezen belső kontrakciója az egyes részecskék szilárd és hézagmentes egymáshoz illeszkedését okozza úgy, hogy az ezek közt lévő szuszpenzió a pogácsából kiszoríttatik és így, a vizén kívül, finom kaolinrészecskék is kisajtoltatnak. melyek azutáü, frakciójuk szerint, szintén kiválasztásra kerülnek. E jelenség folytán tehát a kaolin kitermelt mennyisége is nő, mely most nincs már, mint a természetes iszapoló eljárásnál, az iszapelkülönülésekkel burkolva és ezek által'fogratartva. Sikerült a jelen eljárással, bizonyos kaoiinfajtáknál, a természetes iszapoló eljáráshoz viszonyítva, 100%-kal több kitermelt mennyiséget kapni. 1. példa (a szárazsági fok növelése): Ha kaolint, a szokásos technikai iszapoló eljárással, föliszapolunk, akkor több heti állás után, olyan csapadék képződik, mely miután a fölötte álló vizet lecsapoltuk, kb 40% száraz anyagot tartalmaz. Ezt a csapadékot, mely sűrű tejföl konzisztenciájával bir, vagy, amint ez pl. Angliában szokásos, kb. 10% víztartalomig begőzölögtetjük, vagy pedig szűrő sajtókban víztelenítjük. Utóbbi esetben a sajtóból jövő anyag már 70—75% száraz anyagot tartalmaz. A jelen eljárás szerint a kaolint vizzel iszapoltuk föl és hozzá nátriumsilikátot adtunk. Ekkor a következő frakciók adódtak ki: 1. maradvány : 138 kg. 94-3% szárazanyagtartalommal, 2. maradvány : 186 kg. 81-2% szárazanyagtartalommal, 3. maradvány: 26 kg. 79'1% száraz-nyagtartalommal, 4. maradvány: 14 kg. 78% szárazanyagtartalommal. Az 1. és 2. maradvány homokból és iszapból állott és mint látható, szintén sokkal szárazabb állapotban csapódott ki, mint a szokásos technikai iszapoló eljárásnál, melynél az iszap teljesen folyékony. A 3. és 4. maradvány kaolinból állott, melynek szárazanyagtartalma, 78—79%-kal, tetemesen nagyobb, mint ahogy az a szűrő sajtómunkánál kiadódik. 2. példa (a kitermelt mennyiség fokozása) : Hogy kimutassuk, hogy a jelen eljárással mennyire fokozódik a kitermelt mennyiség a következő példát hozzuk föl, melynél egy technikai üzemből származó kimosott iszapból még 39 4% kaolint lehetett kikapni, mely a szokásos eljárásnál veszendőbe ment volna. A földolgozás eredménye: 20 kg. iszapot 40 1. vízzel föliszapoltunk és ehhez a szuszpenzióhoz 150 cm3 Naa SiOs -t adtunk 1:2 arányban. Ekkor három frakciót kaptunk és pedig: , 1. frakció 114 kg. = 60'6% 2. « 2 6 « = 13-8% és 3. « 4-8 « = 25 6%. Az 1. frakció finom kőzettörmelékekből (iszapból), a 2. és 3. frakciók tiszta, dur-
