69067. lajstromszámú szabadalom • Súllyal meghajtott mechanikai időzetgyújtó
Megjelent L»16. évi május hó 5-én. MAGY. SZABADALMI SZABADALMILEIRAS 69067. szám. XIX/c. OSZTÁLY. Súllyal meghajtott mechanikai időzetgyújtó. DR ING. JUNGHANS ABTHUR TITKOS KERESKEDELMI TANÁCSOS SCHRAMBERGBEN. A bejelentés napja 1915 február hó 19-ike. A jelen találmány súllyal meghajtott mechanikai időzetgyújtóra, illetőleg ennek oly újszerű berendezésére vonatkozik, mely a gyakorlati követelményeknek fokozottabb mértékben felel meg, mint az eddigi berendezések és a nehéz lövegek számára alkalmas. Az eddigelé a gyakorlatban bevezetett óramügyújtók tudvalevőleg mind rúgóval vannak meghajtva. Azonban ma már kétség nem férhet ahhoz, hogy a rúgóhajtás a precizió tekintetében támasztott követelményeknek nem felel meg eléggé, amit gyakorlatilag már az is igazol, hogy az alkatrészeknek elég tökéletes szerkezete ellenére az ilyfajta rúgóhajtású óramű-gyújtók általánosan be nem vezettettek. Ennek főoka, alkalmasin abban rejlik, hogy a rúgó nem biztosítja az erőhatás leadásának azon egyenletességét, mely a szóródás megakadályozására éppen lövedékgyújtók számára kívántatik meg. Még akkor is, ha egy már ismeretes javaslat szerint a billegő lengéseinek számát tetemesen (egészen 300-ig) növelték, sem sikerült tudvalevőleg a kívánt egyenletességet elérni. Egyébként még a rúgóhajtásnál gyakorlatilag megengedhető szélső határt képviselő, aránylag magas 300-as lengésszám már eleve sem elegendő nehéz lövegeknél az egyenlőtlen súlyelosztás stb. hatásának ártalmatlanná tételére. A mezei lövegnél elért eredmények is oly ingadozók, hogy bebizonyítottnak tekinthető, miszerint a lengésszámnak végső fokozása rúgóval meghatott gyújtóknál ezen lövegfaj sem biztosítja föltétlenül a kívánt preciziót, még pedig főleg azért nem, mert a billegő nagyobb lengésszámoknál annál érzékenyebbé válik a hajtóerő egyenlőtlenségeivel szemben. Azonban az óraműnek még egyetlen egy esetben javasolt, egyébként azonban gyakorlatilag nem alkalmazott, cenrifugál erővel történő meghajtása, a centrifugál erőhatás kiegyenlítésére szolgáló rúgó közreműködése mellett, sem vezetett célra. A gyakorlatban soha sem lesz lehetséges a rugót minden egyes esetben úgy beigazítani, hogy feszültsége állandóan egyenlő legyen úgy, hogy tehát itt is, a kiegyenlítő szerv tökéletes hatásának hiányában, a művezet rendkívül precíz szabályozásának első előföltétele és főkövetelménye, nevezetesen az egyenletes hajtóerő, nincs teljesítve. Ezen megismerések vezették rá már'
