69038. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékoknak főként szesznek csupán meghatározott hőfok mellett helyes térfogatmérésénél a hőfokkülönbségeknél származó hibaértékek önműködő meghatározására

lás fojtóhatást fejt ki. Ha az (a) edény folyadékkal van telve, akkor a (b) tengely körül lefelé billen a pontozott helyzetbe és ebben mindaddig megmarad, míg az (e) nyíláson át annyi folyadék el nem távozik, hogy a (c) ellensúly az edényt ismét a teljes vonalakkal kihúzott helyzetbe képes fölfelé forgatni. A szesz be- és kiömlése alkalmával tehát az történik, hogy a fö mérőkészülék dobrekeszeiből egymás után érkező folyadékmennyiségek az edényt megtöltik és lefelé billentik, azután kifolynak, mire az edény ismét fölfelé billen és készenléti helyzetbe jön. Ennélfogva a fő mérőkészülék minden dobrekeszének fartalma, miután az (a) edényt megtöltötte, ennek le- és fölfelé való mozgását idézi elő. Az (a) edénynek ez a billenő mozgása egy számláló mü hajtására van fölhasználva. Az (a) edény ugyanis az (f) csatlórúd utján a (g) emelőkarral áll összeköttetésben, mely az edény lebillenésekor, minthogy az (f) csatJórúd az (f') helyzetet veszi föl, a (g') helyzetbe jut. A (g) karral a (h) lemezrúgó van összekötve, mely a (g) kar lefeléforgásakor a (h') helyzetet foglalja el. A (h) rúgó útjában a kétkarú (k, 1) emelőből kiálló (1) csap fekszik. A (k, 1) emelőt az (m) rúgó rendszerint a rajzon teljes vonallal kihúzott helyzetben tartja. Az emelő (!) karján az (n) kapcsoló kilincs van elrendezve, mely az (o) számlálókerék fogazásába kapaszkodik. • Midőn az (a) edény lebillenése folytán a (g) kar és vele együtt a (h) rúgó lefeléío rdul, a (h) rúgó a (k) emelőkar (i) csapja alá jut. Ha az edény kiürült úgy, hogy a (c) ellensúly hatása alatt ismét fölfelé mozog, akkor a (h) rúgó alulról a (k) emelőkar (iV csapjához ütközik és a (k) kárt az (m) rugó egyidejű elgörbítése mellett — mely ekkor az (m') helyzetet veszi föl — a szakadozott vonallal föltüntetett (k') helyzetbe emeli, amikor is az (1) kar az '(!') helyzetbe, az (n) kilincs pedig az (n'> helyzetbe jut. A kétkarú (k. 1) emelőnek ezen mozgása következtében az (n) kilincs az (o) számláló kereket a helytálló (p) mutató előtt a nyíl irányában egy beosztással elforgatja. A (k) kar legfölső helyzetében a (h) rúgó az (i) csapot elbocsájtja úgy, hogy az (m) rúgó hatása érvényesülhet és ennek folytán a kétkarú a (k, 1) emelő ismét visszatér kezdőhelyzetébe. Ez a játék tehát az (a) edénynek minden elbillenése alkalmával ismétlődik és az (o) számlálókerék mindenkor egy egész beosztással fordul tovább. Az itt föltételezett körülmények akkor érvényesek, ha a szesz hőfoka 4° R.. amely érték tapasztalás szerint a mérendő szesz számbajövő hőfokai között a legalacsonyabbnak tekinthető. A főmérőkészülék dobjának rekeszei mindig 5 liter folyadékot mérnek, amelynek hőfoka;

azonban a 12° R-nek van föltételezve és ezen 5 liternyi szeszmennyiségek a (d) csövön át egymás után beömlenek az (a) billenőedénybe. Ha a szesz hőfoka nem 12° R, hanem, mint fölvettük, 4" R, akkor 5 liternél 50 c.m3

eltérés mutatkoznék. A fő mérőkészülék tehát minden dobrekesz megtelésekor 5 litert jelez, ahol föl van tételezve, hogy a szesz hőfoka 12" R., ha azonban a szesz tényleges hőfoka csak 4° R, akkor a különbözetet mérő készüléknek 50 cm3

hibát kell jeleznie, amely a fő mérőkészülék által jelzett értékhez hozzáadandó. Magától értetődik, hogy a különbözetet mérő készüléknek oly hőfokokat is tekintetbe kell vennie, amelyek a normális és á tapasztalás szerint legalacsonyabb hőfok között feküsznek. E célra a következő berendezés szolgál: Az (a) edényben egy helytállóan ágyazott termosztátszerű (q) test van elrendezve, mely tehát az (a) édény billenő mozgásaiban nem vesz részt. A (q) test az (e) edényt megtöltő szesz hőfokát veszi föl és ezen hőfoknak megfelelően deformálódik, vagyis magasabb hőfokoknál hoszabb, alacsonyabb hőfokoknál pedig rövidebb lesz. A. (q) testnek annyira érzékenynek kell lennie, hogy a ráömtö szesz hőfokát a lehiető leg-