68985. lajstromszámú szabadalom • Rúgós visszaállítószerkezet az ekekereten elforgathatóan ágyazott eketestek számára

a rugónak támadási pontja az eketesten azon a ponton túl is eltolódik, amelyben a=0, mert a szögnek két szára összeesik, Ez esetben az eketest, a rúgó feszültségének kisebbedése mellett, a rúgó által a zérusálláson túl tartatnék meg. A találmányt képező szerkezetnél ezért az elrendezés olyan, hogy a rúgó vagy ennek megerősítő kengyele az eketest forgási csapjára fekszik, ha az (a) szög értéke a zérushoz közeledik úgy, hogy a (11) rúgó a zérusállás közelében is megtartja azt a törekvését, hogy az eketestet a munkaállásába állítsa vissza. Az ezen köziben föllépő viszonyok az 1. ábrából, a zérusállason túl fekvő (c4) pontot a (b) forgási csappal összekötő egyenesnek figyelembevételével világosan fölismerhetők. Célszerű, ha a rúgófesziiltség egy bizonyos ponton túl nem növekedik, hanem kisebbedik. A rúgófeszültségniek kisebbítése célszerűen akkor kezdődik, amikor az eketest egy bizonyos elfordulást már elvégzett és amikor annak az akadály tényleges eleresztése céljából szabadon föl kell emelkednie. A találmányt képező szerkezetnél a rúgófeszültségnek ezen kisebbítése céljából a (8) görgő (3. ábra) aközben, miközben a (7) kar a szakadozott vonalakkal föltüntetett állásába jut, ezen karnak hátsó fölületén fölfelé gördül és a (4) forgási csaphoz közeledik. Ez önműködően következik be, mihelyt a (y) szög (4. ábra), mely eredetileg tompaszög volt, 90°-nál valamivel kisebbé válik, mert ekkor a (8) görgő, a (11) rúgónak hatása alatt a (7) karon fölfelé gördül. A (11) rúgó feszültsége azonban ez esetben is elégséges ahhoz, hogy az eketestet a munkaállásába állítsa vissza, mihelyt az az akadály fölött elhaladt és csupán a normális talajellenállás hait arra. A (8) görgőt vezető (7) kart a (4) forgási csap mögött, vagyis a forgási csapnak a (11) rúgót az ekekereten megerősítő (12) horogtól (3. ábra) elfordult oldalán kell kiképezni azért, hogy a rúgó forgató nyomatékának iránya a zérusállásnak, vagyis azon állásnak túllépése után se változzék meg, amelyben a=0 (1. ábra), mely állásának túllépése után a rúgó vagy enjiek megerősítő kengyele a már ismertetett módon a (4) forgási csap (3. ábra) köré vezettetik. A (11) rúgót vezető (7) karnak alsó végén a (14) késnek alkalmazása sok esetben annyiban előnyös, amennyiben ekkor a csoroszlya vagy más, gyépsávoknak vágására és a talajnak lazítására szolgáló szerszámok részére külön tartók nem szükségeseik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rúgós visszaállítószerkezeit az ebekereten elforgathatóan ágyazott eketestek szániára, mely eketestnek forgási csapja mögött egy, az eketestet a talajba benyomó erőnek támadási pontjául szolgáló kar van kiképezve, jellemezve egy, az eRekereten fölerősített és a karnak akként megválasztott pontjára ható vonórúgó által, hogy a rúgónak támadási pontján és az eketestnek forgási csapján átmenő egyenes és a rúgófeszültségnek iránya között bezárt («) szög 90°-nál kisebb és az eketestnek elfordulásánál kisebbedik. 2. Az 1. alatt igényeit szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, az eketestnek elfordulása közben, amikor az (a) szögnek értéke a zérust megközelíteni kezdi, közvetlenül vagy egy összekötő rész közvetítésével a forgási csapnak kerületére fekvő és így a további elfordulásnál feszültségét kisebbítő rúgó által. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, az eketesten ennek elfordulása közben a forgási csapja felé eltolódó támadási ponttal biró rúgó által. 4. Az 1—3. alatt igényelt szerkezetnek egy foganatosítási alakja, jellemezve egy, az ekekereten megerősített 'és az eketesten az eketest forgási csapjának