68984. lajstromszámú szabadalom • Fényszóróberendezés a fény távoli és közeli szétosztására

Megjelent 1916. évi április hé 85-én. MAGY. KIR. SZABADALMI W$jg

t HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 68984. szám. VII/h. OSZTÁLY. Fényszóróberendezés a fény távoli és közeli szétosztására. SIEMENS-SCHUCKERT-WERKE G. M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1914 junius hé 21-ike. Elsőbbsége 1913 junius hó 21-ike. A fényszórók eredetileg párhuzamos sugárnyalábját ki kell bővíteni, mivégből eddigelé vagy a fényforrást tették ki a tükör gyújtópontjából, vagy pedig fénytörő avagy reflektáló testeket iktattak a fény útjába. Igj' azonban a fényt a fényszóró tengelyétől legföljebb 45 foknyi szögig lehetett szétszórni. A jelen találmánnyal lehetővé válik várárkokat, útakat, vasúti pályákat stb. a fényforrástól akár távol, akár pedig közel hozzá, eléggé megvilágítani; e célból a fényt akképpen kell szétosztani, hogy nagyobb része a távolba essék, a fény ereje pedig a távolba vetített sugaraktól kezdve a fényszóró tengelyével majdnem 9ÍF-U szöget bezáró sugarakig fokozatosari csökkenjen. Az (s) fényszórótól eredő fény elosztásának hozzávetőleges körvonalait a csatolt rajz 1. ábráján (a)-val jelöltük. A találmány értelmében az ismert s.zóró berendezéssel részenként szétosztott fény a térben egymás fölötti különböző fénygörbéből tevődik össze. A legfölső fénysugarakat pl. egyszerű hengeres lencsékkel a (2) ábrán látható (b) görbe szerint vetítjük. Majd egy következő fénysávot erősebben görbített lencsékkel a 3. ábrabeli (c) görhébe terítünk szét. Végül a fény maradékát sík vagy pedig görbe reflektáló fölületekkel a 4. ábrán látható (d) osztó görbék értelmében téríthetjük ki. Eme fényosztó görbéket aztán akkép méretezzük és igazítjuk egymáshoz képest, hogy összetéve az 1. ábrán (a)-val körvonalazott görbét adják. Ehhez nem kell egyebet tennünk, mint a fénynek szóban volt egyes sávjait egyszerre (s nem különkülön) valamennyi osztó görbe mentén szétvetíteni; ekkép fölülről nézve a fény elosztásának az 5. ábrán erősebb vonallal bekerített (e) képét kapjuk, amely a rajzon szintén föl tüntetett (a) vonaltól az ábrázolt módon tér el. Az 5. ábrából megértjük, hogy az új módszerrel egy várárokba, amelynek széleit a pontvonalkás (f) és (g) vonalakkal jelöltük, jól bevilágíthatunk. Emellett a legnagyobb fénynyalábot vetítjük az árpk ama helyére, amely a fényforrástól, valamint a többnyire ennek közelében lévő szemlélőtől a legtávolabb esik, mlg az árok falaira a fényszóró közelében, amely helyet szóval közelről amúgy is áttekinthetünk, aránylag csak kevés fényt vetítünk. így a leggazdaságosabb módon kihasználhatjuk a fényforrást.