68903. lajstromszámú szabadalom • Vízcsöves kazán

vonja az maga után. Ha azonban a légelőmelegítőt tennők ki a túlhervítőoldalon a füstgázhőfok ingadozásainak, akkor a légelőmelegítés átmenetileg oly nagyfokú lehetne, hogy a rostélyrudaik többé nem hűttétaek eléggé. A másik kazánoldalon ez a veszély jóval kisebb, meri itt a vízcsövek és tartalmuk megközelítőleg megtartják hőfokukat (az elgőzölögtetési hőfokot), tehát a fáradt füstgázhőfok ingadozásai is ezen az oldalon csekélyebbek. Kisebb nyomásoknál és kisebb túlhevítőhőfokaknái, melyeknél természetesen szintén használható a kazán, kisebb jelentőségű, hogy melyik oldalon foglal helyet a vízelőmelegítő és melyiken a légelőmelegítő. A mellékelt rajzon egy a találmány értelmében kiképezett vízcsőves kazán egy foganatosítási példája van bemutatva, mely, kis helyre szorított építési módja miatt, főleg hajóklazán gyanámt alkalmas. A tulajdonképeni elgőzölőgtető két, (g) és (h) fölső kazáínból és két, (i) és (k) alsó kazánból áll1

, melyek (1) vízcsövek segélyével vannak egymással összekötve. Az (i) és (k) alsó kazánok közt az (m) rostély foglal helyet. A bal kazánoldal (g, 1, i) egy tetszőleges szerkezetű (n) túlhevítővel van ellátva. Ehhez a bal kazánoldalhoz továbbá egy vízelőmelegítő csatlakozik, mely egy (o) fölső kazánból, egy (p) alsó kazánból és az ezeket összekötő (q) csövekből áll. A (q) csövek lényegileg párhuzamosan haladnak a hozzájuk tartozó kazánoldal (1) vízcsöveivel. Az előmelegítő (o) fölső kazánja a tulajdonképeni elgőzölőgtető (g) és (h) fölső kazánjaival (r) és (s) csövek segélyével van összekötve (2. ábra). Az (r) csövek a tápvíznek az (o) kazánból >a (g) és (h) kazánokba való bevezetésére szolgálnak és, aimint az a 2. ábrán látható, egy darabon benyúlnak az utóbb említett kazánokba. Az (s) csöveken, a gőz a (g) és (h) fölső kazánokból az (o) fölső kazánba vezettetik. Ezek egy darabon ezen (o) fölső kazánba nyúlnak be. Az előmelegítő (p) alsó kazánja egy (t) csőnyúlvánnyal bír a tápvíz bevezetésére, az (o) fölső kazán pedig egy (u) csőnyúlvánnyal a gőz elvezetésére. A (h, 1, k) kazátnoldjalhoz egy (v) légelőmelegítő csatlakozik, melynek csövei lényegileg párhuzamosan haladnak a hozzájuk tartozó kaizámoldal (1) vízcsöveivel. Mindegyik kazánokkal saját (w), ill. (x) huzaimszabályozó berendezéssel bír. Az (m) rostélyon fejlesztett füstgázok, a (w) és (x) huzamszabályozó berender zések beállítása szerint, a két kazánoldalra oszlanak el és ezekben irányváltoztatás (megfordulás) nélkül fölfelé szállnak. A bal kazájnoldalon a füstgázok egymásután keresztülhaladnak aiz (1) elgőzölőgtető csövek közt, az {n) túlhevítőn és a (q) vízelőmelegítőn, a jobb kazánoldalon pedig az (1) elgőzölőgtető csövek közt és a (V) légelömelegítőn. A (w) és (x) huzamszabályozó berendezések fölött a füstgázáramok egyesülnek. A füsitgázhuzaimokban az irányváltozások elkerülése a találmány tárgyának természetes huzammal biró kazánoknál is előnnyel való használatát teszi lehetővé. A tápvizet a (p) alsó előmelegítőkazánba vezetjük be, mire az a (q) csövekben fölszáll, az (r) csöveken át a tulajdonképeni elgőzölőgtető (g, h) fölső kazánjaiba sűlyed le és ott ezek tartalmával keveredik. A gőzt a vízelőmelegítő (o) fölső kazánjának (u) csőnyúlványaiból vezetjük el és az (in) túlhevítőben túlhevítjük. Minthogy az (s) csövek, melyek a gőzt a (g, h) fölső kazánokból az (o) fölső kazánba vezetik, utóbbinak fenekén túl kinyúlnak, a fölszálló gőzáramok a lesűlyedő tápvízzel nem jönnek érintkezésbe. A gőznek az aránylag szűk (s) csövekből az (o) fölső kazán bő csöveibe való átáramlásakor hatásos víztelenítés következik be, melyet az (e) ütközőlemez, melyhez a gőz, kiáramlásakor ütközik, még fokoz. Az (e) ütközőlemez helyett természetesen más berendezések is használhatók a gőz víztelonítésének fokozására, pl. az (s) csövekben elrendezett csaj vairvonialalakú betétbádoglemezek. Az el-