68858. lajstromszámú szabadalom • Vízcsöves kazán

hogy az elülső alsó kazánba beépített vá­laszfal alsó szabad éle a hátsó kazánhoz vezető két csőcsoport között foglal helyet és a fölső kazánokhoz vezető két belső csőcsoport torkolatai közötti teret át­hidalja;. Ezáltal lehetővé válik, hogy áz elülső kazán, mely meredeken emelkedő vízcsöves kazánoknál főleg a gőzfejlesz­tés céljaira szolgál, gyöngébb tüzelés ese­tén kizárólagosan dolgozzék, amennyiben a hátulsó kazánt érő füstgázok már na­gyon lehűltek ahhoz, hogy az utóbbiban még lényegesebb mérvű vízkeringést idéz­hessenek elő. Ekkor tehát a hátulsó ka­zán csak olyasformán szerepel mint egy előmelegítő és a keringés kizárólag az elülső kazánban a válaszfal alsó vége körül megy végbe. Fokozott tüzelésnél vi­szont a füstgázok még kellő forrón érik a hátsókazánt s így abban keringést idéz­nek elő. Ekkor mindkét kazán a víz kör­forgása szempontjából egymás mögé van kapcsolva és a válaszfal csak arra való, hogy az egymással ellentett irányú víz­áramokat egymástól szétválassza. A mellékelt rajz példaképpen az új ka­zán egv kiviteli alakját tünteti föl. A kazán áll az elülső kazánból, amely a tulajdonképpeni gőzfejlesztő, s amely a meredeken emelkedő vízcsöves kazá­nok ismert alakjában, (n) fölső kazánnal, (a) és (o) vízcsövekkel, valamint (p) al­sókazánnal van kiképezve, és a hátulsó kazánból, mely utóbbinak részei a (c) fölső víztartány, a (d) alsótartány és az (e) és (f) vízcsövek. A kazánt négy (I, II, III és IV) lángcsatorna veszi körül. A gőzfejlesztőt a hátsókazánnal az (e) csövek és (g) összekötőcsövek kötik ösz­sze, mímellett mindkét fajta cső a gőzfej­lesztő alsó kazánjába torkollik, míg a gőz­fejlesztő fölső kazánja és a hátulsó kazán (c) fölső kazánja között a találmány ér­telmében nincs közvetlen vízösszekötte­tés, hanem csak a (h) gőzcső, amely a hátsó kazánban fejlődő gőzt az elülső kazánba vezeti át. A kazánvíz tehát a gőz­fejlesztő és a hátsó kazán között egyes­egyedül a gőzfejlesztő alsó kazánján ke­resztül végezheti körforgását, ami szabály­szerű vagy fokozott tüzelés esetén is a kö­vetkezőleg megy végbe. A víz a forró gázok által hevített (a) csövekben fölfelé száll, azután a második íángcsatornában fekvő (o) csöveken lefelé halad a (p) alsó kazánban el­rendezett válaszfal hosszában ez utóbbi jobb oldalán, majd a harmadik lángcsa­tornában elhelyezett (e) csöveken a há­tulsó fölső kazánba jut, ahonnan a bő (f) csöveken a (d) alsó kazánba süly ed; ez utóbbiból a (g) összekötöcsövön az elülső (p) alsó kazánba folyik s ebben az (r) vá­laszfal baloldalán végig újból az (a) csövek felé áramlik. Az (r) fal tehát, amint a nyi­lak mutatják, két ellenkező irányú víz­áramot szétválaszt, A víznek a kazánban ebben az irányban kell keringenie, mert, mint említve volt, e fölső kazánok között nincs víz-összeköttetés. Hogy a víznek imént leírt körforgá­sát az üzemben minden esetben biztosít­hassuk, még a következő berendezést al­kalmazzuk. A hátsó kazán bő (f) csövein, ezeknek tengelyében, ismert módon az alul nyitott (i) csöveket vezetjük keresz­tül. A találmány értelmében ezek a csö­vek közvetlenül egy, a hátulsó fölső ka­zán fölső részében elrendezett teknőszerü (k) tartányhoz csatlakoznak, amely tar­tány az (i) csövön bevezetett tápvizet a (c) kazánban lévő többi víztől elzárja. A tápvíz az (i) csöveken keresztül a (d) alsó kazánba sűlyed, közben fölmelegszik, viszont a körülvevő bő (f) csövekben fog­lalt vizet egyidejűleg lehűti. Azáltal, hogy az (i) csövek a találmány értelmében a tápvizet a (k) medencéből zárt áramban közvetlenül az alsó kazánba vezetik, a táp­víznek a kazánvízzel való időelőtti keve­redése nem következhetik be s így a táp­vízből leváló iszap a (d) alsó kazánban rakódik le, ahonnan könnyű szerrel ki­fújható. Azonfölül az (i) csöveknek a (k) tápmedencéhez való csatlakozása folytán a tápvíz a (c) fölső kazánban a víz kerin­gését nem zavarja. Az (i) tápcsövek fölső nyílásaival szemben a (c) fölső kazán

Next

/
Oldalképek
Tartalom