68846. lajstromszámú szabadalom • Kőmegmunkálógép

— é — zárja. Ennek folytán a munkaáramkörben iévő (28) tekercs vasmagját behúzza, az ez­zel összekötött (29) kilincset kiemeli és ez­által a szupport előremenesztését megsza­kítja. A (21) ütközőpecket már most a (30) rúgó állandóan oly állásba igyekszik szo­rítani, melyben a (22), (23) kontaktus meg van szakítva, míg a kalapácstesten megerősített (31) ütközőbütyök a (21) ütközőpecket mindig a kontaktusállásba löki. Ha nem volna egy külön1 készülék alkalmazva, akkor ez az elrendezés az (I) áramkörben gyorsan egymásután követ­kező áramlökéseket idézne elő, melyek nem volnának alkalmasak arra, hogy a (27) kontaktust fölső állásában fogvatart­sák. Een áramlökések sorozatának állan­dóan zárt árammá való átalakítása céljá­ból a (21) ütközőpecekkel a (32) olajfék­dugattyú van összekötve, mely az ütköző­peceknek és ezzel a (22) kontaktusgyürü­nek csak oly lassú emelkedését teszi le­hetővé, hogy a kontaktus két egymást követő ütés között nem szakad meg. A (31) ütközőbütyöknek a (23) kontaktus­pofához való állásának alkalmas kombi­nációja és a (30) rúgónak, valamint a fé­kezést eszközlő (33) nyílás megfelelő mé­retezésével módunkban áll a előreme­nesztést tetszőleges ütési magasságnál ki­iktatni. Ha pl. a kalapácstestnek 15 mm-es összlöketénél a kőre való ütődéi­nek 12 mm-nél kell bekövetkeznie, akkor a kikapcsolókészüléket célszerűen 10 és 11 mm között juttatjuk érvényre. Köny­nyen belátható, hogy ez az elrendezés tetszőleges számú kalapácshoz egyidejű­leg használható, ha azok az (I) áramkör­ben egymásután vannak kapcsolva, to­vábbá villamos segédszerkezet helyett mechanikai, hidraulikus vagy hasonló szerkezet is használható. A sziklatömböknél, melyeket az ismerte­tett gépen munkálunk meg, gyakran érez­hető az a hátrány, hogy nagyon szabály­talan fölületalakulást mutatnak. Ezen ala­kulásnak következménye, hogy a szer­szám a megmunkálás kezdetén nem ütő­dik élével az összes helyeken egyenlete­sen az anyagra és ennek folytán egvenlőt­lenül kopik; további hátrány, hogy a fö­lület ferde részei a szerszámot a munka elején elterelik. Ezen hátrányokat elkerülendő, a szikla­tömb egyenetlenségeit megkeményedő massza fölvitele állalrészben vagy egész­ben kiegyenlítjük.. A kiegyenlítő anyag hatását nemcsak keménysége által fejti ki, hanem a kő kihasadását is meggátolja azáltal, hogy ily veszélyeztetett helyek nem fekszenek szabadon. Kiegyenlítő anyag gyanánt pl. cementbeton, kátrány­beton vagy efféle alkalmas. A tömbnek a kiegyenlítő anyaggal való beburkolása még azzal a további előny­nyel jár, hogy a tömb könnyebb befogá­sát leszi lehetővé. Továbbá a találmány szerint a kiegyen­lítő anyagban már előre kiképezzük azon hornyokat, melyek mentén a munkada­rab megmunkálandó. Ezen hornyok célja, hogy magának a kiegyenlítő anyag­nak kitöredezését megakadály ózzák. A hornyok a munkadarab egymással szem­benfekvő fölületein alkalmazhatók és a munkadarabot, azután, miután a hornyot középig bevágtuk, megfordíthatjuk és a másik oldalról ugyanazon horony sík­ban munkálhatjuk meg. Az egymás­sal szemben fekvő hornyok alkal­mazása még azon további előnnyel jár, hogy megakadályozza azt, hogy a vá­gás vége felé a kőből nagyobb darabok letöredezzenek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kőmegmunkálógép a szerszám ide-oda járó ütőmozgásával és a munkadarab s a kalapácskészülék közötti viszony­lagos mozgással, jellemezve azáltal, hogy a kalapácskészülék a gép állvá­nyával rugalmasan utánengedő köze­gek segélyével van akként összekötve, hogy a szerszám tengelyén és a mun­kadarab s a kalapácskészülék közötti

Next

/
Oldalképek
Tartalom