68842. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tipus rúdkészítő gépek matricáinak egy vonalba való hozatalára

rendszerű gépeknél régóta használatosak. Erre való tekintettel, valamint azért, mert az elevátort mozgató szerkezet a jelen találmány tárgyának működésében nem vesz részt, a rajzon az elevátornak a fölfelé és lefelé való mozgást lehetővé tevő ágyazását és a mozgatószerkezetet nem tüntettük föl. A (C) formák a (B) formatartó tárcsán vannak elrendezve. A jelzett rendszerű gépeknél régóta szokásos a formatartótárcsát oly módon ágyazni, hogy elforgatása állal a rajta levő formák bármelyike az első elevátor által tartott összeállított mat-. ricasorral legyen szembehelyezhető, valamint, hogy a matricasor felé legyen mozgatható oly célból, hogy öntés közben a forma homlokfölülete a matricák szemben fekvő fölületével érintkezzék, míg az öntés megtörténte után a forma á matricasortól eltávolítható. Mipthogy ezen szerkezeti részek ismeretesek és a jelen találmány tárgya a korong mozgató szerkezetétől semmiképpen sem függ, ezen részletek ábrázolásától és ismertetésétől szintén eltekintünk. Az elevátorhoz egymástól kellő * távolságban két egymás mögött fekvő (G) és (F) lemez van szilárdan erősítve. Ezen lemezek szemben fekvő föliiletein a vízszintes (g) és (f) hornyok vannak kiképezve (5. ábra), melyek az (M) matricák fölső (m) nyúlványait veszik föl (6. és 7. ábra). A hornyok szélessége úgy van megválasztva, hogy ha a matricák (m) orraiknál fogva a hornyok alsó (g2, f2) fölül eteire föl vannak függesztve, akkor az orrok fölső síkjai a hornyok fölső (gl, fl) falaival nem érintkeznek. A (gl, fl) falak képezik az elevátor helytálló kiigazítófölületeit. A fölső (m) orrok fölső (rril) fölületei alkotják a matricák fölső kiigazító fölül eteit; ha tehát az összes matricák öly helyzetbe hozatnak, hogy az (ml) fölületek a hornyok (gl, fl) falaival érintkeznek, akkor a matricák teljesen ki vanak igazítva, azaz egy sorba vannak hozva. Az elevátoron, továbbá a függőleges irányban mozgatható (D) kiigazító elem van ágyazva (3. és 8. ábra), melynek szerepe abban áll, hogy az összes matricákat fölfelé tolja, hogy kiigazítófölületeik a fölöttük fekvő (gl, fl) kiigazítófölületekkel érintkezzenek. A (D) kiigazító elem célszerűen egyetlen fémdarabból készül, melyben az alaptól bizonyos magasságig terjedő, végigmenő hosszanti horony és egy második, a homlokfölülettől bizonyos távolságig hátrafelé és fölülről lefelé terjedő vájat van kiképezve. A kiigazító elem azonban több részből is lehet összeállítva. Minden esetre azonban ez a kiigazító elem két (d, d) fejrészből, az ezek mindegyikéből kiinduló két-két párhuzamos (dl, d2) rúdból és két párhuzamos vízszintes (d3, d4) rúdból áll. mely utóbbiak közül a mellső (d3) rúd a két mellső függőleges (dl) rúd között van elrendezve és ezekkel össze van kötve, míg a hátsó vízszintes (d4) rúd a hátsó függőleges (d2) rudak alsó végeivel van összekötve. Ha ez az elem az alább leírandó módon az elevátorba be van szerelve, a (d3, d4) rudak a helytálló (G, F) lemezek alatt fekszenek és a (dl, dl, d3) rudak belső fölületei a (G) lemez belső fölületével egy függőleges síkban fekszenek, míg a (d2, d2, d4) rudak belső fölületei a helytálló (F) lemez belső fölületével fekszenek egy síkban. A két (d3, d4) rúd belső szemben fekvő fölületein a vízszintes (d5) hornyok vanna kiképezve, melyek a kiigazító elem egyik végétől egy ezen elem másik végéhez közel fekvő pontig terjednek. Ugyancsak vízszintes (d6) hornyok tannak kiképezve a függőleges (dl, d2) rudak szemben fekvő fölületeiben is, de csak a kiigazító élem azon végén, amelyen a (d5) hornyok végigmennek (8. ábra). Ha a kiigazító elem rendes helyzetében vari; az elevátorig egy matricásort lehet rajta áttolni; a sor az elevátorba annak a kiigazító elem hornyolt végével szomszédos részéről lép be. A matricák alsó orrai