68782. lajstromszámú szabadalom • Időzetzárókészülék haszonáramvezetékekhez
— 3 — felő kontaktusok vagy köralakú vezetékeken beállítható ütközők vagy dugók által képezhetők, melyeknek tartói aszerint, amint a mutatónak kontaktust adó szerve arra merőlegesen vagy hozzá párhuzamosan van vezetve, gyűrűs henger által képeztetik, mely egymás fölött fekvő lyuksorokkal van ellátva, vagy sík lemezből állhat, mely koncentrikus sorokban fekvő lyukakkal van fölszerelve. Az 5—14. ábrákon ama berendezés három kiviteli alakja van föltüntetve, meiyiyel az áramzárások és árammegszakítások több egymásután következő napokon különböző időkben eszközöltetnek. Az 5—9. ábrákon föltüntetett berendezésnél az időt jelző óraművön elrendezett kontaktusszerkezetek olyképen vannak kiképezve, hogy a kontaktust horió (v, w) gyűrűk egyetlen párja helyett több ilyen gyűrűpár (a) föltüntetett kiviteli példánál (három) van egymás fölött elrendezve. Valamennyi (v) gyűrű, úgyszintén valamennyi (w) gyűrű, melyek előnyösen T-alakú keresztmetszettel bírnak, egy-egy egységes {V, W) állványon vannak megerősítve, melyek közül a (V) állvány az (1) helyi áramkörhöz, a (W) állvány pedig a (2) helyi áramkörhöz van kapcsolva. A (v) és (w) gyűrűk mindegyike a beállítható (Cl) 111. (G2) kontaktust hordja (7., 8. és 9. ábra), mely a hozzátartozó gyűrű alsó övén vezetett kis szánból áll, mely a lefelé fordított •orsón a vízszintes rugós (e) lapocskát hordja. A (z) óramutatónak az előző esethez hasonlóan a helyi battéria második sarkával •összekötött szigetelt tengelye az (o) számlap fölé nyúló függélyes (n) orsót képezi, melynek négyzetes keresztmetszete van, mi mellett az orsón a könnyen csúszó (t) karmantyú van vezetve, mely két vízszintes (a, h) kart hord, melyek közül az (a) kar a két (v, w) gyűrű közbenső tere fölé nyúló végén a függélyesen lefelé nyúló (j) pecket hordja, mely a (v, w) gyűrűk között fekvő térbe nyúlik; a másik (h) kar a (t) karmantyú sarkitásának megakadályozására szolgál. Az eltolható (t.) karmantyú magassági állásához képest a (j) pecek a legmagasabb, a középső vagy az alsó (v, w) kontaktus gyűrű párok terébe nyúlik és az (m) mutatótengelynek huszonnégy órát befogadó teljes körülfordulásánál a megfelelő kontaktus gyűrűpáron elcsúsztatható és a kívánt órákra beállított (Cl, C2) kontaktusokat zárja. Az (a) karnak a kölönböző magassági helyzetekben való vezetése a megfelelő belső (w) gyűrű által történik, melyen az (a) kar szigetelő (k) tuskójával nyugszik. Hogy az (n) orsón függélyesen vezetett (t) karmantyú az (n) óratengelynek egy-egy teljes körülfordulása után a legközelebbi mélyebben fekvő (v, w) gyűrűkontaktuspár körzetébe juttathassuk, a legfölső és a középső gyűrűpárok belső (w) gyűrűi alkalmasan választott, azonban egymáshoz képest eltoltan fekvő (u) pontokon (5. ábra) meg vannak szakítva; ezen (u) megszakításoknál a (t) karmantyú (a) karja támaszát elveszti és a (t) karmantyú a legfölső belső (w) gyűrűről a legközelebbi alsó (w) gyűrűre esik és ezáltal a közvetlenül mélyebben fekvő, esetünkben a középső (v, w) gyűrűpár körzetébe jut, melynek kontaktusai tehát a második napon a kívánt órákban záratnak. Minthogy mint említettük ezen legközelebbi alsó (v, w) gyűrűpárnak belső (w) gyűrűje is alkalmas (u) ponton meg vau szakítva, a (t) karmantyú egy további majdnem teljes körülfordulás után a megfelelő (w) gyűrű (u) megszakításán át a legalsó (v, \v) gyűrűpár (w) gyűrűjére esik úgy, hogy a harmadik napon bekövetkező további teljes körülfordulás után, t. i. az (n) mutatótengely körülfordulása után az áramzárások ismét a kívánt, előre megállapított órákon történnek. Könnyen belátható, hogy a (v, w) kontaktuspárok száma és ezzel az előre megállapítható különböző gyújtási időpontok négy, öt és több napra is kibővíthetők. Ahelyett, hogy mint az előzőleg ismertetett kiviteli példánál, a kontaktusokat egymásfölött fekvő (v, w) gyűrűpárokon elrendeznők, az elrendezés, mint azt a 10—12.
