68718. lajstromszámú szabadalom • Gördülési kerekek

ismert csavar- vagy nyílalakú elren Iezé3e által (5. és 6. ábra) minden további nélkül lehetséges. Az 5. és 6. ábrán egy kefék részleges fölülnézetén föltüntetett fogak egyik fele, magában véve szemlélve, csavar­alakú fogazást adna, míg a két fél egyÖtt,: véve nyílalakú fogazást szolgáltat. A kap­csolódás egyenletességét ilyen kerekeknél akkor érjük el, ha tengelyirányú metszetet tartva szem előtt, legalább is egy tengely­irányú osztásnak megfelelő szakaszon, mely az 5. és 6. ábrán a (b) pontok által van megjelölve, állandóan kapcsolódás van. Minthogy az 5. és 6. ábrán föltüntetett pél­dánál tíz-tíz pont kapcsolódik, az említett föltétel bőven ki van elégítve. Az (i) nyíl irányában való fogmozgásnál az egyes (h) kapcsolódási pontok a (k) fogszélesség belső pontjától ennek külső pontjáig vándorolnak. Égy fog aíbbafejtett hosszát, az osztókörát­mérőhöz viszonyítva, a kerületirányban való kapcsolódási szakasztól való megkülönböz­tetés céljából gördülési szakasznak nevez­hetjük. Minthogy a fentiek alapján sikerül a kap­csolódási szakaszt kerületirányban az osztó­körök érintkezési pontjának közvetlen kör­nyezetére korlátozni, oly eszköz birtokába jutunk, mellyel a fogfölületeknek egymáson való csúszását csaknem teljesen elkerülhet­jük akkor, ha az 1. és 2. ábrán megadott, szokásos fogazásokat a vastag vonalakkal jelölt szelvényeknek megfelelően alakít­juk át. Az 1. ábrán a pontozva rajzólt fogala­koknak az (1) segédkörök által határolt szakaszát megtartottuk. A fogalaknak belső (1) segédkörökön belül és a külső (1) segéd­körökön kívüt fekvő részei az eredeti alak­hoz képest erősen alá vannak metszve úgy hogy egymással nem jutnak kapcsolódásba Ezáltal tehát ezen fogazás (d-—e) kapcsoló­dási szakasza az (m—n) szakaszra korláto­zódik. Ennek megfelelően a cikloisfogazás­nál (2. ábra) a (g—'f) kapcsolási szakasz az (o—p) szakaszra van korlátozva. Ezen rend- ! szabályok folytán az 1. és 2. ábrán látható módon a fogmagasság lényeges csökken­tése és a fogak hajlítási igénybevételére vonatkozólag a fogak fajlagos terhelésének fokozása válik lehetővé. A szokásos foga­zással szemben a találmány tárgyát képező fogazásnál a fajlagos fognyomás jelenté­keny növekedése következik be, minthogy az érintkezés geometriailag nem egy vona­lon, hanem csak egyes- pontokon történik. Ez a körülmény nem bír jelentőséggel, mert, mint ezt golyóá csapágyak és vasúti kerék­j abroncsok bizonyítják, az anyag ilyen faj­lagos nyomásszilárdságát növelhetjük, ha a nyomás átvitele nem történik jelentékeny fölüieti elcsúszással kapcsolatban. A kerü­letirányban pontszerű érintkezést föltéte­lezve nem szükséges, hogy evolvensfoga­zásnál, mint ezt az 1. ábrán fölvettük, a kapcsolódási vonal az osztókörök érintke­zési pontjának tangensével szöget zárjon be. Ez a vonal pontszerű érintkezésnél jelentő­ségét egyáltalában elveszti. Ha tehát úgy, mint a 7. ábrán tettük, a két osztókört gör­dülőkörnek tekintjük, akkor a (q) gördülési görbék az osztókörök érintkezési pontjának közvetlen szomszédságában sugárirányt kö­vetnek, míg az 1. ábra szerint a sugárral szöget zárnak be. Ilyen fogazásnál tehát a fognyomásnak az 1. ábra szerinti kivitelnél fennálló sugárirányú komponense egyáltalá­ban nem lép föl. A 7. ábrán a fogfölületek a (q) görbéhez képest az osztókörök érintke­zési pontjának két oldalán ismét alá van­nak metszve úgy, hogy a tangenciális kap­csolódási vonalat geometriailag véve pont képezi. A valóságban ez a vonal a fogak anyagának rugalmas összenyomása folytán az osztókörök érintkezési pontja előtt és mögött egy-egy rövid szakaszra terjed ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gördülési kerekek, azáltal jellemez ve,, hogy a fogak kapcsolódási szakasza egy fogosztásnál kisebb és a fogak csavar­vagy nyílalakban vannak kiképezve. 2. Az 1. igényben védett gördülési kerekek foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a sugárirányban mért fogmagasság egy fogosztás felénél kisebb. 1 rajzlap melléklettel.' PAUAS RÉSZ VEN YTÁRSA8ÁQ NYOMDÁJA BUDAPEST.

Next

/
Oldalképek
Tartalom