68685. lajstromszámú szabadalom • Gázvédőberendezés hullámverés ellen

nincsenek úgy, mint eddig, külön meg­-erősilő szerkezetek (átütött karók, sod-Tonykötés stb.) segélyével egymáshoz erő-> sítve, hanem egyszerűen egymás mellé vannak fektetve és az egymáshoz, vala­mint a talajhoz való adhéziójuk folytán tartatnak meg helyzetükben. Némely eset­ben, példáuligen szeles vidékekén, vagy ha rendkívül nagy a hullámverés, az egyes rőzsehengereket a parton fölfekvő vé­gükön egy-egy rövid karóval le is szö­gezhetjük, miáltal teljesen biztos fölfek­vést nyerünk. Az egyes rőzsekötegek kö­bölt, minthogy egész szorosan feküsztiek -egymás mellett, elegendő nagy a súrló­dás, hogy egymáshoz képest el ne moz­duljanak nagyobb mértékben. Ennek az elrendezésnek viszont az az •előnye, hogy a szerkezetet áradó vagy .apadó víz esetén is igen könnyen kezel­hetjük. A vízszin változása esetén ugyanis •mindig arról kell gondoskodnunk, hogy szerkezet a víz szélén a kellő helyzet­ben mégtartassék, vagyis sem áradás ese­tén egészen úszóhelyzetbe ne kerüljön, sem pedig apadás esetén a víz színétől •el ne maradjon és egészen szárazra ne kerüljön. Ezt a találmány szerinti elren­dezésnél a legkönnyebben érhetjük el, amennyibena hengereket egyenként külön­külön, tehát nagyobb munkaerő igénybe­vétele nélkül feljebb húzhatjuk vagy le­foocsáthatjuk. Tekintve, hogy a hengerek nagyobb része mindig vízben van, ez a művelet olyan gyorsan megy, hogy az •egész szei'kezet kilométerenként egy-két munkással minden nehézség nélkül ke­zelhető, ilj. a szükséghez képest eltolható. Minthogy -az esetleg alkalmazandó karók -az eddig alkalmazott karóktól eltérőleg ^gész rövidek (amennyiben voltaképen •csak a súrlódás kismérvű növelésére va­lók), azoknak beverése vagy kihúzása nem •okoz semmi nehézséget. A találmány tárgyát képező védőberen­dezés hatékonysága, Jll. huUáwiörő ké­pessége tetszőlegesen fokozható a rőzse­íiengerek vastagságának, hosszának, a ka­rók méretének és számának s az egész szerkezet szélességének növelésével, to­vábbá azzal, hogy a védőszerkezetet két vagy több rétegben alkalmazzuk egymás fölött. A mellékelt rajzon az 1. ábra a védőszerkezetnek a töltés­oldalhoz erősítésére alkalmas karót, a 2. ábra pedig az alkalmazandó rőzse­hengert vagy köteget tünteti föl, a 3. ábra kis hullámverésnek kitett sza­kaszon alkalmazandó keskenyebb rőzse­hengerszerkezet főiülnézete, a 4. ábra közepes hullámverésnek kitett szakaszon alkalmazandó szélesebb szer­kezet, az 5. ábra pedig nagy hullámverésnek ki­tett szakaszon alkalmazandó széles védő­szerkezet fölülnézete. A védőszerkezet összeállítása úgy tör­ténik, hogy a (b) rőzsehengereket az ár­víz megérkezése előtt a töltésrézsű azon magasságáig leérőleg, amelynél a véde­kezés megkezdését szükségesnek látjuk, a védvonal irányára megfelelő szög alatt egymás mellé helyezzük és szükség esetén még az egyes rőzsehengereket fölső vé­gükön az (a) karókkal leszögezzük a töltés­oldalhoz. llykép a rőzsehengerekből meg­szakítatlan fölületű védőszerkezetet állí­tunk elő. Az árvíznek az említett magasságig való emelkedése alkalmával a hengerek alsó része a vízszinre kerül és összefüggő szerkezetet alkot, amely a hullámokat megfelelően leterheli és megtöri. A hul­lámok a nagy önsúllyal biró rőzsehenge­reket kisebb-nagyobb mértékben meg­emelgethelik ugyan, de helyükből elmoz­dítani és így a töltésrézsűt elhabolni nem képesek. Az árvíz emelkedésével a rőzsehenge­reknek mind szélesebb alsó része kerül a vízszinre és fokozatosan kisebbedő fölső része fekszik föl a töltésoldalon, míg végre bekövetkezik az a helyzet, amelynél szük­ségessé válik az egész szerkezetnek feíjebb­helyezése, ami a fentebb leírt módon a hengereknek egyenként való feljebbhúzá­sával eszközölhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom