68650. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi rostok feltárására

lyeznek arra, hogy a kénessav mennyiségét szűkre szabják; csakis a neutrális szulfit alkalmazott mennyiségének fél equivalenge lehet szabad kénessav alakjában jelen. Ennek folytán az alkálikus földek szulfitjainak alkalmazása majdnem ki van zárva, mert nem lehet az oldatokat, pl. mészoldatot, egy legföljebb másfél equivalens kénessavval másképpen mint legkisebb koncentrációkban előállítani. Az elmondottakból következik, hogy eddigelé a gőzölési eljárás sikeres keresztülviteléhez két momentumot tartottak fontosnak, nevezetesen az átitatott fának teljes levegőmentességét és az alkalmazott szabad kénessav mennyiségének messzemenő korlátozását. Én már most azt találtam, hogy nem szükséges sem a nyersrostok teljes légmentességének eléréséhez alkalmazott hidraulikus itatás, sem a szabad kénessav mennyiségének korlátozása, amikor a nyersrostokat gőzöléssel akarjuk föltárni. Elegendő kálciumszulfitlúgokkal való hideg vagy meleg itatás és rákövetkező gőzölés, hogy a nyersrostok föltárását eszközöljük. Gyors föltárás, nagy sejtanyag-kihozatal, a termék világos színe, a reakcióhőmérséklet csökkentése céljából azonban célszerű valamivel több kénessavat használni, mint amennyi a szokásos szulfitlúgokkal való itatás útján a nyersanyagba juthat. Az irodalmi adatokból nem volt előre látható, hogy közönséges szulfitlúgok, sőt nagyobb mennyiségű szabad kénessavat tartalmazó szulfitlúgok is használhatók lehetnek. Föltételezték, hogy csakis a savmennyiségek korlátozása által lehet erős sejtanyagrostokat nagy termelési hányaddal előállítani. A szulfitlúgok főzésénél szerzett tapasztalatok után sok szabad kénessav által a rostok megbarnulása és porhanyóvá válása volt várható. Fának szulfitlúgban való szokásos főzésénél u. i. azt tapasztalták, hogy azok a fadarabok, amelyek a főzöfolyadékból kinyúlnak, megbarnulnak és szilárdságukat elveszítik. Ezek a fadarabok, amelyeket a főzőfolyadék nem vesz körül, vízgőz és kénessav atmoszférában vannak, tehát ugyanazon föltételek között, mint a gőzölési eljárásnál. Ezen, a szakértő előtt érthető magyarázat, hogy savtartalmú légkörben való hevítés barnítást és porhanyóvá válást (hidrocellulóza-képződést) idéz elő, vezetett nyilván arra, hogy egyrészt a fában levő levegőt a leggondosabb itatással ártalmatlanná 'tették, abban a hitben, hogy ez okoz bámulást és porhanyóvá válást, másrészt a szabad kénessav mennyiségét is lehetőleg csökkentették, oly célból, hogy a savnak barnító és porhanyóvá tevő hatását a legcsekélyebb mértékre korlátozzák. Uj már most az a fölismerés, miszerint a savnak ezen vélt káro3 hatása föl sem lép, hogy a normális szulfitlúgokban foglalt savmennyiségekkel való különös gondos itatás nélkül, sőt ezen mennyiségeknek messzemenő növelésénél is sima föltárást, erős és világos színű rostokat lehet magas kihozatallal kapni. Ezek után a gőzölési eljárás igen egyszerűen foganatosítható. Az itatáshoz, amelyet hidegen vagy melegen, esetleg vákuum segítségével foganatosíthatunk (ez utóbbival akkor, ha az itatási folyamatot lehetőleg meg akarjuk rövidíteni), a nyersrost jellegének megfelelő, savanyú szulfitlúgot használunk. Az árra való tekintettel előnyösen alkáliföldekből készített lúgot fogunk alkalmazni. Az eljárás jellegén azonban semmit sem változtat, ha ahhoz az alkáliák szulfitlúgjaiból bizonyos mennyiséget hozzáadunk, vagy pedig egyedül csak ezt alkalmazzuk, hacsak gondoskodunk arról, hogy a szabad kénessav menyisége legalább akkora legyen, mint a kötött kénessavé. Avégből, hogy gyors föltárást érjünk el, többnyire túl fogunk menni ezen a mennyiségen. Ekkor vagy a lúgot kell erősebbre ké3zíteni, vagy pedig itatás után a gőzölés kezdetén vagy aközben kénessavat vezetünk be gázalakban vagy erősen koncentrált oldat alakjában anélkül, hogy a nyersrostot áztatnánk. Lehet végül a nyersrostokat is bázisoldatokkal átitatni, az itatófolyadékot lebocsátani és azután a szükséges mennyiségű kénessavat gáz alakjában hozzá vezetni. Rostanyagnak mésztejjel való átitatása