68628. lajstromszámú szabadalom • Súlyfék

szabadon és az (ra) féksúlytól függetlenül tolódhatnak el. A berendezés a következőképen működik : ha a (c) kilincset jobbra félrehúzzuk, ekkor a. fék saját súlyánál fogva, illetőleg még a kis (b) pótsúly befolyása alatt is gyorsan működni kezd, míg csak a fékpofák tárcsájukat nem érintik. Egyúttal a fékkel mereven összekötött (h) dugattyú is gyorsan halad lefelé, annélkül, hogy a fék sebességét csökkentené, mert (i) szelepei mozgása közben fölfelé nyílnak. Ügyszintén a fékkel mereven összekötött (I) rudak is, az (m) súlyon keresztülnyomulva lefelé mozdulnak. A féksúlyt tehát a rudak nem tartják többé úgy, hogy önsúlyánál fogva sülyedhet, ekközben azonban a vele összekötött (o) dugattyú (p) szelepei zárulnak. Az (m) féksúlynak tehát az (o) dugattyú alatti folyadékot a (q) vezetéken és az (r) fojtócsapon keresztül a (h) dugattyú fölötti térbe kell kiszorítania. Ennek folytán a fék•eúly csak lassan sülyedhet. E súly szóval mindaddig nem nehezedik a fékre, amíg a (h) -dugattyú az (o) dugattyúnál gyorsabban mozog. Mihelyt azonban a fékpofák tárcsájukat érintik és a (h) dugattyú megáll, az (o) dug attyú által kiszorított folyadék a (h) dugattyú (i) szelepeit zárja úgy, hogy az utóbbira és vele együtt a fékre is erős lökés nélkül nehezedik a féksúly, amely csak lassan sülyed s melynek még az (e) rúgót is szét kell húznia, mielőtt a pofákra egészen ránehezkednék. Az (e) rúgó tehát a fékezés erejének csak lassú növekedését engedi meg a fojtófolyadék pedig a lökést tompítja. A fék oldásakor vagy az (i) vagy pedig a (p) szelepeket kell nyitnunk kény szermenetben, hogy az (n) féksúly ismét az (1) rudak alsó végein függjön. E célból a (h) dugattyút kis játékkal szereljük (g) rúdjára és ez utóbbira alul egy keresztdarabot erősítünk, amely a szelepeket, alájuk nyúlva nyitja, ha a féket oldjuk. Az (m) féksúly •ekkor magától lassanként annyira sülyed, ameddig az (l) rudak engedik. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alak lényegében véve hasonlít az első ábrabelihez s tőle csak abban különbözik, hogy a féksúly nem hidraulikusan vagy pneumatikusan van a fékkel kapcsolva, hanem vele mechanikus összeköttetésben áll. Az (a) fékeméltyű ú. m. az első ábrán a (b) pótsúlyt hordja és a (c) kilincsre támaszkodik. A fékemeltyűhöz csatlakozik a (d) rúd, (e) rugójával. A (d) rúd másik végét, amelyet az egyik irányban záró (f) kilincs van megerősítve, az (1) pont körül forgó (g) emelő vezérli. Az említett pont körül foroghat az (i) és a (k) küllőkkel és fogakkkal ellátott (h) ív is. A (k) küllőn függ az (n) nyomórúd, amelyhez viszont az (nl) dugattyúrúd csatlakozik (q) dugattyújával és túlsó felén az (m) súllyal. A (q) dugattyú a (t) hengerben működik, amelynek két végét az (s) fojtócsappal ellátott (r) vezetékkel kötjük össze egymással. Ha a (c) kilinccsel az (a) fékemeltyűt szabaddá tesszük, ekkor a féksúly a (h) ívvel együtt leesik, csakhogy lassabban, mint a fékemeltyű, mivel a fojtófolyadék esésében gátolja. Mihelyt azonban a fékpofák működni kezdenek, a (h) ív az (f) kilincsen és vele együtt az (m) féksúly is fönnakad, amely utóbbi most már a fékre kezd hatni. A fék oldásakor viszont mindenekelőtt az (f) kilincset iktatjuk ki a fogasív útjából, hogy a féksúlyt csak a kellő mértékben kelljen emelnünk; az utóbbinak helyes beállítása céljából a (h) íven egy ütközőt alkalmazunk, amelyet a (g) emelő alulról fölfelé menet magával visz. A találmánynak az 1. és a 2. ábrán föltüntetett kiviteli példájában a féksúly a fékkel ez utóbbinak szabad esésekor mindaddig nem függ össze, míg csak a fékpofák tárcsájukat nem érintik. Ezzel szemben a 3. ábra szerinti berendezésnél arról gondoskodunk, hogy a fék és a féásúly, mozgásuk illetőleg sebességük egyenetlen volta dacára egymással folyton kontaktusban maradjon. E célt egy változó helyzetű közös nyomó alkatrész alkalmazásával érjük el a fék és a féksúly között, amely önműködően tolódik el. A rajz szerint a fékemeltyűt itt is a (c) kilincs tartja. A fékemeltyű mentén az ék-