68602. lajstromszámú szabadalom • Lószőrtépőgép
- 2 — -szerinti tartókengyel helyett alkalmazott vezetőrúd elrendezését mutatja, amely rúdra az anyagfonat vége szabadon forgathatóan van akasztva. Az 1 —5. ábrákon föltüntetett kivitelnél az (1) gépasztal (2) ágyaiba a (4) szöges dob (3) tengelye van ágyazva. A kisodort anyagot az (5) és (6) táplálóhengerek vezetik a (4) szöges dobhoz. A tulajdonképeni kisodróberendezés az ismert módon forgatható (7) tokból áll, mely a föltüntetett kiviteleknél tölcséralakú s a találmány szerint (8) tartókarral, illetve megfelelő vezetőesővel van fölszerelve, mely excentrikusan, vagyis kifelé van elhajlítva úgy, hogy a (10) anyagfonatnak a (8) tartókaron, illetve a kifelé irányuló vezetőcsőben lévő (9) része keringőmozgást végez, midőn a (7) tokot a 2. ábrán vázolt hajtómű forgásba hozza. Az alkalmas (11) ágyban forgó (7) tok az (5, 6) táplálóhengerek felé néző oldalán (12) kúpkerékkel van ellátva, amelylyel a (14) tengely (13) kúpkereke kapcsolódik. A (14) teDgelyt a (15) kerék útján a (16) tengely hajtja, mely a (17) lánc vagy efféle segélyével a szöges dob (3) tengelyét is forgathatja. A forgó (7) toknak az (5, 6) táplálóhengerek felé néző oldaLyi a (20, 21) hengerpár van elrendezve, amelynek (20) és (21) hengerei a (22) és (23) karokon forgathatók, míg ez utóbbiak a (24) csap körül mozdulhatnak el. A (25) rúgó a (20) és *' (21) hengereket egymás felé törekszik mozgatni", minek folytán a hengerek az anyagfonatot engedékenyen tartják úgy, hogy a fonatnak esetleges vastagabb helyei nem okozhatnak zavarokat. Elegendő, ha csak az egyik (22) illetve (23) hengertartó forgatható el a (24) csap körül, míg a másik helytálló, mivel a rúgóhatás ez esetben is egymás felé nyomja a hengereket. A két hengertartónak közös (24) csapon való elrendezése helyett természetesen úgy is járhatunk el, hogy mindegyik (22) és (23) hengertartót külön forgástengelyre szereljük, amely körül a tartót valamely rúgó vagy efféle úgy befolyásolja, hogy az egyik henger a másikhoz, vagy a két henger egymáshoz törekszik közeledni. A (21, 22) hengerek és az (5, 6) táplálóhengerek alatt van elrendezve a porszívó (30) csatlakozó toldata, amely oly módon bővül, hogy nyílásának egy része a (4) szöges dob felé irányul. Ezen elrendezés folytán a porszívó hatása ott lesz a legerősebb, ahol a porképződés a legnagyobb mérvű, mimellett azonban még a forgó (7) tok fölött beboltozott (31) tér is a porszívó hatása alatt áll. A porszívó bekapcsolási helyének fönt leírt elrendezése még azzal az előnnyel is jár, hogy a porszívó vezetéke lefelé irányítható s a (32) porszívó maga a munkaasztal alatt rendezhető el, ami az ismeretes berendezésekkel szemben lényeges egyszerűsítést jelent. Mint már említve volt, az (1) munkaasztal elülső oldalán egy (33) kengyel rendezhető el az 1. és 3. ábrából látható módon, ahol ez a kengyel megakadályozza, hogy a (8) tartóból lelógó (10) fonatrész a tartóra csavarodjék. A (33) kengyel helyett a 6. és 7. ábra szerinti kivitelnél a gépállványon egy (34) rúd vau elrendezve, mely a lószőrfonat hátsó darabjának tartására szolgál. E célból a (34) rúd egy elforgatható (35) horoggal vagy más függesztő eszközzel (kötőfonallal stb.) szerelhető föl. A (34) rúd a gépállványon elrendezett (36) hüvelyben van vezetve és a földdel, valamint a gép fejvégével olyan szöget zár be, hogy s^ját súlya és a reá függesztett (10) anyagfonat súlya alatt nem tolódhatik el a (36) hüvelyben, míg viszont a hátsó anyagfonatnak munka közben való folytonos megrövidülése alkalmával a (34) rúd fokozatosan tovább sűlyed lefelé, tehát úgy tolódik el, hogy a (10) fonatnak a rúdon való (35) megerősítési helye folyton jobban közeledik a (36) vezetőhüvelyhez. A (34) rúd tehát az 1—3. ábrák szerinti berendezés tartókengyelét helyettesíti és lehetővé teszi, hogy a forgó (7) tok és az excentrikusan ágyazott (8) vezetőtest a lószőrfoaatot lengő mozgásba hozzák. Minthogy a lószőrfonat megerősítési helye
