68594. lajstromszámú szabadalom • Elektrooptika fölvevőkészülék

Megjelent 1916. évi febrnár hó 9-én. MAGY. gg*. KIR. SZABADALMI wBB HIVATAL SZABADALMILEIRAS 68594. szám. VII/j. OSZTÁLY. Elektrooptikai fölvevőkészülék. DR STILLE CURT BERLIN/M ZEHLENDORF-WESTBEN. A bejelentés napja 1915 január hó 29-ike. Elsőbbsége 1914 február hó 6-ika. A fényérzékeny cellák már Becquerel munkálatai folytán a XIX. század közepe táján ismeretessé váitak, vagyis tudvalévő, hogy egy oly cella, amelynek kathodája egy tiszta ezüstlemez és amelynek anodája brom- vagy jódezüsttel bevont ezüstlemez, elektromos erőt fejt ki, amint a sóval be­vont elektródát fény éri és hogy a sötétben a fotokémiai folyamat visszafejlődik vagyis a folyamat reverzibilis. Ha egy ily lemezt oly képpel világítunk meg, amelyet foto- \ grafikus úton akarunk átvinni, úgy oly ára­mok keletkeznek, amelyeknek erőssége a kép azon pontjainak világossága szerint változik, amelyek az illető ezüstlemez meg­világítását eszközlik. A megvilágításnak természetesen olyként kell történnie, hogy egyszerre csak a képnek egy bizonyos kö­rülhatárolt pontja világítja meg az ezüst­lemezt. A képnek ilyként való végigvilágí­tása egy átlátszatlan szalag segélyével tör­ténhetik, mely lyukakkal van ellátva és a kép előtt mozog. Ezen lyukak a szalagon olyként vannak elrendezve, hogy a képen ' úgyszólván sejtekre bontják, vagyis az első lyuk a kép első sejtjén keresztül, a máso­dik lyuk a kép második sejtjén keresztül és így tovább engedi át a fényt a fény­érzékeny cellára. A lyukaknak egymástól | való távolsága tehát megfelel a fölbontott képfölület egy-egy sejtje hosszának, vagyis a kép szélességének, a lyukak magasság­beli eltolódása pedig a képsejtek magassá­gának, vagyis azon csíkok magasságának felel meg, amelyekre a kép föl van bontva. Mindez azonban nem képezi a találmány tárgyát. Az ily celláknál eddig a hatékony elek­tródának csupán egyik falát, nevezetesen '. azt, amely jódezüsttel, vagy hasonlóval volt bevonva, hasznosították. Jelen találmány tárgya oly elrendezés, amely megengedi, hogy mindkét oldalukon hatékony elektró­dákat világíthassunk meg, tehát hogy az elektródának úgy mellső, mint hátsó olda­lát hasznosíthassuk. Ezt olyként érjük el, hogy a világítópontból jövő sugárnyalábot egy lencse- és prizmarendszer segélyével az elektróda mindkét oldalára vetítjük. A találmány tárgyának egy példaképeni foganatositási alakját mutatja a mellékelt rajz. A világító (P) pont sugarait úgy a (vl), mint a (v2) lencsékbe veti és a sugárnya­lábok innen a (pl, p2) prizmákra esnek, amelyek a sugárnyalábokat az (E) elektróda mellső és hátsó oldalára térítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom