68576. lajstromszámú szabadalom • Fémből való légcsavar és eljárás annak előállítására

- 2 hasonlóan a teknőalakú (1) üreges testből és a (2) födőrészből áll. Míg azonban az előbbi esetben csak az üreges test bír (3) peremvastagításokkal, addig a 3. ábra szerinti foganatosítási alaknál egyrészt az (1) üreges test és másrészt a (2) födőrész v ,n (3) peremvastagításokkal ellátva, amelyek összeköttetési helyek és merevítés gyanánt szolgálnak. Ezen peremvastagításokat ugyancsak a mindenkori igénybevételnek megfelelően képezzük ki. A 4. ábrán oly légcsavar látható, mely lényegében véve egy betétből áll, amely megfelelő anyaggal (alumíniummal vagy máseffélével) van körülöntve. Az (5) betét középső részében tömör, végei felé azonban (6) hosszbordákká ágazik el. Ezen (6) hosszbordák, melyeket (7) harántrészek segélyével köthetünk össze egymással, (8) toldatokkal vannak ellátva, amelyek a körülöntendő anyag lehorgonyzására szolgálnak. A (8) toldatok célszerűen a légcsavar közepe felé hajlanak, miáltal a lehorgonyzási ellenállás lényegesen fokozódik. Ámbár ezen foganatosítási alak szerint a légcsavar nem bír semmiféle üreggel, mégis annak (alumínium vagy más csekély fajsúlyú, önthető anyag alkalmazásánál) aránylag csekély a súlya és a betét a légcsavarnak igen nagy szilárdságát biztosítja. Az 5—7. ábrák a légcsavarnak további foganatosítási alakját mutatják, mely a (9) tartóorsókkal ellátott (10) középrészből áll, amelyhez egyes, a légcsavar mindenkori harántmetszetének megfelelően kiképezett, alumíniumból, vagy másefféléből készült (11) tagok csatlakoznak. A (11) tagok mindegyike (12) furatokkal bír, amelyek révén azokat a (10) középrész (9) tartóorsóra föltolhatjuk, amikor is azok együttesen a légcsavar meghatározott külső alakját adják. Az egyes tagokat egymással összehegesztjük úgy, hogy azok mintegy egységes egészet alkotnak. Hogy a (11) tagokat csoportonként erősíthessük föl, célszerű a (9) tartóorsókat előre megállapított közökben lépcsősen kiképezni és minden végződést (13) csavarmenetekkel ellátni úgy, hogy az illető csoporthoz tartozó tagokat (14, 15) csavaranyák segélyével megfeszíthessük. A (14, 15) csavaranyák közelítőleg a légcsavar megfelelő harántmetszeti alakjává egészítik ki egymást úgy, hogy az összeszerelés befejeztével azoknak csak utánmarása, illetve lereszelése szükséges. Hogy azonban a (14, 15) részek fölcsavarása lehetséges legyen, az egymással szembenlévő csavarmeneteknek ellenkező irányban kell kiképezve lenniök úgy, hogy a két (14) és (15) csavaranya egymáshoz ütközésénél az egyik csavaranya tovamozgása a másik továbbforgását vonja maga után. A légcsavar súlyának csökkentése céljából az egyes (11) tagokat áttörésekkel láthatjuk el. Ezen légcsavar előállítása akként is foganatosítható, hogy az egyes tagokat nem képezzük ki a légcsavar illető harántmetszeteinek megfelelően, hanem azokat más, pl. négyszögletes harántmetszettel készítjük és az összehegesztés megtörténtével együttes lemarás vagy másefféle megmunkálás útján hozzuk a kívánt alakra. Hasonlóképen az egyes tagok furatait azok ideiglenes összeszorítása után együttesen állíthatjuk elő. A találmány szerinti légcsavarok előnye a könnyű ós olcsó előállítási mód, valamint tartósságuk és egyenlő minőségük, amihez még hozzájárul az, hogy a megfelelő súlyelosztás minden esetben ugyanaz. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légcsavar, jellemezve azáltal, hogy az üreges fémtestből áll. 2. Eljárás az 1. igényben védett légcsavar előállítására, jellemezve azáltal, hogy azt teknőalakú, esetleg egy vagy több bordával ellátott üreges (1) testből alkotjuk és ennek nyitott oldalát födőlemezzel elzárjuk. 3. A 2. igényben védett eljárás foganatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy az üreges testet alkotó részeket peremvastagításokkal, illetve bordákkal látjuk el, amelyeket .a részek kölcsönös összeköttetésére használunk föl.