68558. lajstromszámú szabadalom • Betegszállító kocsi

- 2 -A kocsi közepén, annak hátsó falával szemben (d) támasz (1. ábra) a kocsi fenekén forgathatóan van ágyazva úgy, hogy lecsappantliató. Ezen támasz fölső végén további (b) sinpár fölvételére szolgáló bővített (dl) csapágygyal van ellátva, mely (b) sínpárnak mellső vége a kocsi mellső falába van beerősítve. Négy hordágy fölvételére szolgáló kocsiknál (1. ábra) a (d) támaszon még egy további (d2) támaszt rendezünk el. (4. ábra). A kocsi közepén a (dl, d2) csapágyakban nyugvó síneknek egymástól annyira kell elállniok, hogy azokban futógörgők egymást ne zavarják, miért is ezeket a síneket közbehelyezett (c) tömbök segélyével egymástól megfelelő távolságban tartjuk. A (d, dl) csapágyakba helyezett sinek (e) peckekkel biztosíttatnak helyzetükben. Az (a) futógörgők tengelyeire vannak fölfüggesztve a hordágyak mellső végei számára való rugalmas hordszerkezetek. Ezek egy zárt (g) kengyelből állanak (5. ábra), melyből egy rúgó hatása alatt álló kampóval ellátott szemben végződő (f) csap van ágyazva. Két-két egymáshoz tartozó (fl) kampó egy-egy (i) összekötősint fog körül, mely a hordágy mellső végének fölvételére szolgál. A közepes (d) támaszon és a kocsi két oldalfalán a hordágyak hátsó végének ideiglenes fölvételére még lecsappantható (k) lécek vannak elrendezve (la. ábra), melyek azonban a két hordágy fölvételére szolgáló kocsinál nem föltétlenül szükségesek és a hordágyak talpaival is helyettesíthetők. A hordágyak hátsó végeinek végleges ágyarzására a betegszállítókocsi hátsó (H) fala szolgál fölcsappantása után, mimellett azután a hordágyak mellső végei önműködően tolódnak be a hátsó fal görgőibe. Ezen célból a (H) hátsó falon harántirányú (M) tartók vannak elrendezve, melyeknek végei ugyanolyan rugalmas (f) csapokba vannak beakasztva, mint a mellső (i) harántsinek. Ezen (M) harántirányú tartókon azonkívül még görgők vagy egymás mellett fekvő (M) gyűrűk foglalnak helyet. A betegszállítókocsi hátsó (H) fala azonkívül aa (Mi) gyűrűk helyén még több (L) áttöréssel bír, melyeken a hordágyak hátsó karjai átnyúlhatnak. A kocsi hátsó oldalain azonkívül a kocsiban fekvő betegek védelmére a hátsó (H) fal lecsappantott helyzetében (s) nyílásokkal ellátott (t) rács vagy háló van elrendezve. A sebesültek berakásánál a következőképpen járunk el: A hordágy mellső karjait ráhelyezzük az (i) sinre (1. és la. ábra) és ezt azután (a) görgőivel a1

kocsi homlokfaláig toljuk. A hordágy hátsó karjait azután ideiglenesen ráhelyezzük a lecsappantott (k) lécekre vagy pedig a hordágyakat (négy hordágy számára való kocsinál) hátsó lábaikkal a kocsi fenekére helyezzük. Ezt követőleg a kocsi hátsó falát fölcsappantjuk és rögzítjük, mimellett a hátsó karok az (L) áttöréseken átnyúlnak és önműködően tolódnak rá a rugalmas (M) haránttarlók (M, Ml) görgőire. A (k) léceket már most, mint fölöslegeseket lecsappantjuk. Ez a folyamat minden egyes hordágy behelyezésénél megismétlődik. Ha a betegszállítókocsit hordágyra nem szoruló, könnyű sebesültek számára akarjuk alkalmazni, akkor a hordágyakat összegöngyölítjük és a kocsi külső falán elrendezett (P) reteszekre (2. ábra) függesztjük föl, azután a (d) középtámaszt a kocsi fenekére fektetjük és padokat csappantunk le, melyek a kocsi oldalfalain lecsappanthatóan vannak elrendezve és hat személy számára vannak méretezve. A kocsi padlóján több csapat van fölszerelve a sebesültek fegyvereinek és fölszerelésének rögzítésére. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Betegszállítókocsi, melynél a kocsiba tolható hordágy mellső karjai rugalmasan csatlakozó görgőágyazatok segélyével két-két hosszsinen végig vezethetők, jellemezve azáltal, hogy ezen hosszsinek egyike a kocsi egyik hosszfalán van elrendezve, a másik pedig egy lecsap-