68557. lajstromszámú szabadalom • Fordítókorong

10. ábra egy ötödik foganatosítási alaknak oldalnézetét (részben metszetét) és a 11. ábra a 10. ábra 11—11 vonala szeriirt vett keresztmetszetét tünteti föl. A 12. és 13. ábra a fordítókorong egy hatodik foganatosítási alakjának oldalnézetét és keresztmetszetét; végül a 14. é| 15. ábra egy hetedik foganatosítási alak oldalnézetét és keresztmetszetét ábrázolja. Az 1. és 2. ábrán (a) és (b) a fordítókorong y—y haránt középsíkjában keresztülmetszett főtartóknak szakaszai, (al) a sin. Az egymás felé fordított tartóvégeken zárt (al, bt) összekötőiülecsek vannak megerősítve, melyek a közös (c) csuklóscsap által egymással és a közbehelyezett (d) darabbal csuklósán vannak összekötve. A csukló forgástengelye vízszintes. A közbehelyezett (d) darabot a központos (c) csap hordja és az a főtartókkal együtt azon foroghat. Két (a2) és (b2) félgyűrű, melyek a hozzájuk tartozó tartóvégeken mereven vannak megerősítve, a fordítókorongnak az (e) csapon való vezetésére szolgálnak. A külső tartóvégek a (b3) görgők közvetítése mellett a (b4) koszorún nyugszanak; (b5) a fordítókorong jobboldali haránttartója. A leírt csuklós összeköttetés által a főtartók hosszirányukban mereven összefüggnek ; mint egészet is tekintve, vízszintes oldalerők ellenében nagy szilárdsággal bírnak és sztatikailag mégis határozottan vannak ágyazva. A 3—5. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a közbehelyezett (d) darab hengeraiakúan görbített (dl) fölfekvési fölületekkel van ellátva, amelyeken a tartóvégek szabadon fölfekszenek. (d2)-vel csapok vannak jelölve, melyek a közbehelyezett (d) darabon varinak megerősítve és a tartókban levő .hosszúkás (a6, b6) hasítékokon keresztülmennek. A billenőskor vezetőfölületeket alkotó (a7) és (b7) fölületek oly körívek, mélyeknek középpontjai célszerűen a (b4) vezetősínben fekszenek. (d3)-al a közbehelyezett (d) darabnak oldaltámaszlécei vannak jelölve, amelyeknek a tartók alsó, külső kárimái támaszkodnak. A leírt elrendezés által a tartószakaszoknak a görbített fölfekvési fölületeken való mozgása válik lehetségessé, egyúttal pedig a tartóknak merev összefüggése a hosszirányban és vízszintes síkban is biztosítva van. Ezen összeköttetési mód többfélekép módosítható, lényegesek azonban a meggörbített fölfekvési fölületek, ' A 6. és 7. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál a főtartók kétszer vannak megosztva és pedig az (y—y) harántközépsíkokhoz szimetrikusan fekvő (yl—yl) síkokban. A külső fordítókorongszakaszok (gl)<-el vannak jelölve és a belső (g2) fordítókoron gszakasznak meghosszabbítását vagy kiegészítését képezik. Utóbbinak a (gl) meghosszabbítási darabokkal való összekötése egy-egy (g3) csuklós csap segítségével történik." A csuklók helyének közelében támasztás céljából (g4) görgők vannak elrendezve. A külső fordítókorongvégeket (b3) görgők hordják A (gl) tartószakaszok egyikén rendezzük el a fordítókorong hajtóművét; a megfelelő szakasz ekkor egyidejűleg egy u. n. vontatókocsit is képez. A 8 — 11. ábrákon két foganatosítási alak van föltüntetve; közös jellemzőjük abban áll, hogy a főtartók egy (y2—y2) metszésisík által két aszimetrikus részre vannak bontva. A nagyobb (h) szakasz a belső végén a (h2) csuklós csap segítségével van a rövidebb (hl) fordítókorongszakasszal csuklósan összekötve. A (h3) görgők és a (h4) gyűrű szolgálnak a fordítókorongnak forgástengelye közelében való oldalirányú támasztására. Természetesen lehet ehelyett a központos (e) csapoknak bármely más támasztását is használni. A 10—11. ábrán föltüntetett foganatosítási példánál a két fordítókorongszakasz összekötésére egy nyitott csukló van alkalmazva. (hö)-el egy fölfelé nyitott félköralakú támasztóvályú van jelölve, mely a (b) tartószakaszon mereven van megerősítve; (h6) a hozzátartozó félcsap, melynek (h7) teste a (hl) tartószakaszon van megerősítve. A 12—15. ábrán föltüntetett foganatosítási alakoknál ugyanazon célt, melyet a most leírt szerkezet szerint valóságos csuk-