68552. lajstromszámú szabadalom • Fordítókorong függőpályákhoz

Megjelent 1916. évi január hé »9-én. ' MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 68552. szám, v/g/i. OSZTÁLY. Fordítókorong függőpályákhoz. J. POHLIG AKTIENGESELLSCHAFT CÉG CÖLN-ZOLLSTOCKBAN. A bejelentés napja 1915 január hó 20-ika. Találmányunk függőpályákhoz yaló fordítókorongra vonatkozik, melyet a tetszőleges irányból érkező kocsi, nyugalmi helyzetéből kitérít úgy, hogy az a kocsi áthaladását megengedi és az áthaladás után ismét nyugalmi helyzetébe tér vissza. Ezen célt lényegileg azáltal érjük el, hogy a fordítókorongot ütközősinekkel látjuk cl, amelyekhez a kocsik ütköznek és ezáltal a fordítókorongot elforgatják és hogy ezen forgás folytán egy súly emelkedik föl, mely a kocsi áthaladása után a fordítókorongot ismét nyugalmi helyzetébe húzza vissza. Hogy a fordítókorong bármelyik irányban elforoghasson, találmányunk szerint két súly van alkalmazva, melyek lánc segítségével, a fordítókorong testével állanak összeköttetésben és a fordítókorong nyugalmi helyzetében támasztólemezeken nyugszanak. A fordítókorong elforgásakor ezen súlyok egyikét egy, a láncon lévő menesztő megemeli, míg a másik nyugalomban marad. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráin a fordítókorong oldalnézete van föltüntetve, két, egymásra merőleges irányból nézve, míg a 3. ábra a 2. ábrához tartozó alaprajz. Az (a) tartón a fordítókqfong (b) teste ismeretes módon, golyókoszorú, vagy efféle segítségével foroghatóan van ágyazva. A fordító korong (b) testén, a (c) függesztőkar segítségével, a (d) sindarab van fölfüggesztve, míg a (c) kar alsó végén, valamint egy további, a (b) fordítókorongtest által hordott (e) kar alsó végén az (f) és (g) ütközősinek vannak a kocsifutómű hatáskörében megerősítve. A (b) fordítókorongtestbe, egymással szembenfekvő pontokon, két (h) lánc kapaszkodik, melyek az (i) súlyokon keresztül vannak vezetve és szabad végükön (k) fogantyúkat hordanak. Az (i) súlyok (1) támasztólemezeken nyugszanak. Ha a fordítókorongot pl. egy, a (p) vágányon behaladó (m) kocsi elforgatja, akkor a (h) láncok egyikét a láncot körülvezető korong gyanánt szolgáló (b) fordítókorongtest meghúzza, a másikat pedig utána engedi. A meghúzott (h) lánc az (n) menesztő segítségével a hozzátartozó (i) súlyt fölemeli, míg az utánaengedett (h) lánc a hozzátartozó (i) súlyon szabadon keresztülhalad. Ily módon elérjük, hogy a fordítókorong a kocsi áthaladása után mindig önműködően visszatér "a nyugalmi állásba, tekintet nélkül arra, hogy az egyik, vagy a másik irányban térítte-