68520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gázretortakemencék felesleges hőjének kihasználására

Megjelent 1916. évi január hó 22-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 68520. szám. H/e. OSZTÁLYÉ Eljárás és berendezés gázretortakemencék fölösleges hőjének kihasználására. HENIG OTTO ÜZEMVEZETŐ TÜBINGENBEN. A bejelentés napja 1914 junius hó 17-ike. Eddig gázretortakemencék fölösleges hője & kéményen át kihasználatlanul veszendőbe ment, mert a helytelenül foganatosított hőelvétel oly nagy hőmérsékletesést idézett elő, hogy ennek folytán üzemzavarok léptek föl. Épen ezért a fölösleges hőt inkább veszendőbe hagyták menni, semhogy a kihasználással az üzemet megzavarták volna. Közelfekvő a fölösleges hő elvétele azon a helyen, ahol a hőmérséklet a legnagyobb, azaz a legfölső huzatcsatornánál. Kitűnt azonban, hogy ezen a helyen való hőelvétel esetén a további huzatokban a hőmérsékletcsökkenés oly nagygyá válik, hogy üzemzavaroknak föl kell lépniök. Jelen találmány már most abban áll, hogy a hőfölösleget az alacsony hőmérsékletű legalsó csatornákból vesszük el, ami az üzem káros befolyásoltatása nélkül lehetséges. Azt tapasztaltuk, hogy hőfölvevő testeknek az alacsony hőmérséklettel biró csatornákba való beépítése esetén magában a kéményben a szükséges léghuzat számára elégséges hőmérséklet marad meg, míg ugyanazon számú kalóriának a legmelegebbb csatornákból való elvétele folytán a már említett üzemzavarok léptek föl. Különösen azon esetben lehet tekintélyes hőmennyiséget elvonni, ha gondoskodunk arról, hogy a hőelvonás mindig a meglévő hőmérsékletcsökkenéseknek megfelelően eszközöltetik. Oly csőkígyó alkalmazása esetén tehát, melynek keringő vizét a fölösleges hő segítségével föl akarjuk hevíteni, a keringést létesítő szivattyú olymódon állítandó be, hogy az időegységben átfolyó folyadékmennyiség mindig az uralkodó hőmérsékletfölösleghez simuljon hozzá. A mellékelt rajz az új eljárás foganatosítására alkalmas berendezés részben metszett nézetét tünteti föl. Az (a) fűtőkígyók a (b) és (c) huzatcsatornákban vannak alkalmazva, melyek a kéménybe való kilépési helynél fekszenek és alacsonyabb hőmérséklettel bírnak, mint a fölöttük fekvő (d) és (e) huzatcsatornák. A víz a csőrendszeren át az (f) szivattyú segítségével haj tátik és a (b) és (c) huzatcsatornákban való fölhevítése folytán a (g) kazánban forró víz jön létre. Az (a) csőrendszer az (i) víztartányon vezet át, melyet lehetőleg védett helyzetben rendezünk el. Az ezen tartányban lévő víz a rajzon föl nem tüntetett hőmérőre hat be, mely a szivattyú vezérlését olymódon befolyásolja, hogy nagyobb hőmérsékletesés alkalmával a vízszállítás az időegységben kisebb, mint növekedő hőmérséklet esetén. Ezen szabályozás különböző, mechanikus, elektromos,