68515. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes szádfalvas

- 85 -összetett általános profilnak különleges esete gyanánt tekinthetők. Egy ily profil, mely egyszerűség kedvéért szimmetrikusan van rajzolva, a 28. ábrán van föltüntetve, u = 90° a nyílásszöget, (t) az elméleti illesztési forgáspontokat öszszekötővonallal párhuzamos érintőket és (x) a nyílásszög felezője és az említett összekötővonal közti szöget jelöli. Ezen profil általában ismét négy összetételt tesz lehetővé azonban a föntemlítettektől eltérőleg, három falképző ós egy sarokképző összetételt; lásd a 29., 30., 31. •és 32. ábrákat. Az elméleti illesztési forgáspontok összekötővonalai közötti szög a 29. ábrában 180°, •a 30. ábrában :"(2R—2x) a 31. ábrában a <3R-2x) és a 32. ábrában (2R—2x). Mindegyik esetben az elméleti illesztési forgáspontok összekötővonalaival párhuzamos (t) érintők és az (x) szögek be van-Jiak rajzolva. Az összes falképző összetételeknél gyakorlatilag kívánatos, hogy a vasak háta sík fölületekkel bírjon, melyek valamennyien a faltengellyel párhuzamosan fekszenek, hogy •övezőrészek, merevítőrészek stb. könnyen •odailleszthetők legyenek. Ez utóbbi a 29—31. ábrák szerinti profiloknál lehetséges, ha a 31. ábrában a (t) érintő a fal tengellyel párhuzamos, vagy más szavakkal, ha 3R — 2x=l80° vagy x = 45°, vagyis az elméleti illesztési forgáspontok összekötővonala a faltengelybe esik. Ekkor a 2R—2x szögek egyenlők lesznek •90®-kaI. Ha ezután még (a 30. ábrában) az illesztési részekkel szomszédos ívrészeket egyenesekkel helyettesítjük úgy, hogy az illesztési részek ezen egyenes részékhez kéjest befelé szögelnek, akkor a 33. 34. 35. 36. és 37. ábrákban föltüntetett profilokat kapjuk. Ezekkel a gyakorlat számára ismét .fontos új alakokat kaptunk. Hi az (x) szöget 45°-tól eltérőleg képezzük ki, akkor önként értetődik, hogy csak a 29. és 30. ábra szerinti két alakokat láthatjuk el a párhuzamos övezési fölületekkel, míg a 31. ábra szerint ugyanezen fölület, &z elméleti illesztési forgáspontoknak nem a faltengelybe eső összekötővonalával párhuzamos^) érintő irányában fekszik. A sarokszög ekkor szintén nem 90°, hanem a 2R—2x képletből határozható meg. A 31. ábrában emellett az illesztési forgáspont a tengelytől fölfelé vagy lefelé esik, aszerint, amint (x) nagyobb vagy kisebb mint 45°. A keresztcsap középső karjának nem kell okvetlenül az elméleti illesztési forgáspontokat összekötő vonal irányába esnie. Ezen középső kar pl. úgy fekhetik, hogy az egyik vagy mindkét oldalkar az elméleti illesztési forgáspontokat összekötő vonal irányába és a középső kar ferde irányban, egymásra merőlegesen álló karoknál, ezen irányra merőlegesen állhat. Ezáltal a fal- és sarofcképző összetételek száma a profil szerint egész négyig lehetséges, azonban a fal- és sarokképző összetételek viszonya megváltozik. Nem szükséges továbbá mindenkor egyenlő profilokat alkalmazni, hanem két egymástól különböző, ellenben illesztési részeikkel összhangzásba hozott profillal többféle falképző és sarokképző összetételi lehetőséget érhetünk el. Ha a keresztcsap helyett körkeresztmetszetű csapot alkalmazunk, akkor ugyanazon körülmények állnak fönn, azon eltérésekkel, melyek a körkeresztmetszetű csapnál lehetséges (v) nyílásszögnek megfelelnek. Ha föltesszük, hogy v = max. 60°, akkor az x szög a 9. egész 36. ábráknál 45° helyett csak 30°-kal lenne egyenlő. Egyébként az összes föltételek ugyanúgy fonnállnak, mint a keresztcsapnál, azzal az eltéréssel, hogy a sarokképző összetételek határhelyzeteket képeznek és a csapok fois gathatóságánál fogva közbenső helyzetek minden nehézség nélkül lehetségesek. A 29. és 30. ábrákban föltüntetett, két elrendezés között statikai szempontból még egy lényeges különbség van, mivel hullámalakú keresztmetszetek, melyek kapcsolásai a faltengelyben vagy ennek közelében fekszenek, azzal a hátránnyal bírnak, hogy ellenálló nyomatékaik elméletileg helyesen csakis az egyes keresztmetszetek azon tengelyei körül számíthatók, melyek az erő irányához konjugált tengelyeket képeznek;