68496. lajstromszámú szabadalom • Erőközlő készülék

sött tökéletes összeköttetés jön létre. Az <5) csapszög fölső része (9) forgatható csavarszöggel van ellátva, amelyre (10) anya van rácsavarva. Ezt a (9) csavarszöget közvetlenül becsavarjuk egy (11) tokba, amely a forgatandó (12) test ágyát képezi. A (10) anya a (11) fok felé való csavarása által •ellenanya gyanánt működik és így kifogástalanul biztosítja az (5) csapszög helyzetét. -Ha a (9) szögcsavart a (11) tokban kijebb vagy beljebb csavarjuk, akkor a (2) külső szerv utánafeszítését szabályozhatjuk. A külső szervben levő (1) mag egy vagy többrészű (13) betétben végződik, amelynek -egyenes vagy spirális furata van. A mag végeit ebbe behúzzuk, azután széjjeltárjuk és a betéttel összeforrasztjuk. A betét egy külön (15) hüvely üregében nyugszik, amely hüvely a (10) toknak (6) furatában vezetődik. A (15) hüvelynek egyik végén egy (16) horony van, melynek nyílása megegyezik az (1) mag keresztmetszetével. A (15) hüvelynek ugyanezen végébe (17) csavarszög van becsavarva, amelynek a (15) hüvely hornyával egyező (18) hasítéka Van. A magot a betéttel együtt beillesztjük a (15) hüvelybe s elcsavarjuk a (17) csavarszöget úgy, hogy a mag többé nem eshetik ki. A <17) czavarszög támasztócsa var gyanánt szolgál a (13) betét számára és lehetővé teszi, hogy az (1) mag utánafeszíttessék. A (15) hüvely a helytálló (11) tok furatában mozog és •a külső szervet az előbb leírt módon erősítjük ezen tokhoz. Azon közlőszervnek természeté szerint, amelyet a (12) résznek forgatására használni akarunk, a zárrésznek megfelelő alakot adhatunk. így pl. kettős feszítőzár gyanánt képezhetjük ki, ha a forgómozgást külön kábellel akarjuk átvinni. Ha — amint a 3. ábrából látható — egy <19) láncot használunk, akkor a (15) hüvelynek fölhasított végével ellenkező oldalán (20) láncszem van a lánccsatlakozáshoz. A lánc a (21) lánckereket hajtja s ennek közvetítésével adja át a kívánt forgást a (12) résznek. A 3. ábra egyúttal azt is föltünteti, milyen a külső szerv és a tok közötti utánafeszíthető kapcsolat, mikor a külső szerv egy (3) csőből áll. Ekkor egy (22) hollandi anyát használunk, amely rá van csavarva a (11) részre és egy (23) csövecskét (24) ütközőanyára szorít. A (23) csövecske (25) csavarmenetben végződik és ezt össze kell kötnünk a (3) külső szervnek (26) végével. E célból a (27) jobb—bal menetű anyát használjuk, amelyet a (3) külső szervnek és a (23) csövecskének egymás folytatásába eső végeire illeszthetünk. A (27) anya forgatásával a külső szervet húzásra vagy nyomásra vehetjük igénybe. Ugyanilyen feszítőkészüléket alkalmazhatunk olyan helyeken is, ahol a külső szerv gyakorlati okok folytán részekre van osztva úgy, hogy ezáltal a külső szervet olyan helyeken is utánfeszíthetjük, amelyek a munkaátadó-, illetve működtető-művektől távol esnek. Végül a sodronymechanizmust jelen találmány szerint arra is fölhasználhatjuk, hogy fogasrúddal stb. forgómozgást vigyen át. E célból a 4. ábra szerinti berendezést használjuk. Eszerint az üreges spirálsodronyszál gyanánt kiképezett (2) külső szerv csavarszerűen van rátekerve a (25) csövecskére. Ezt a csövecskét a 3. ábráéval egyező módon (22) hollandi anya szorítja a (28) tokhoz. Minthogy a külső szerv mereven van ráerősítve a (25) csövecskére, a (22) anya állításával a külső szervet is utánafeszíthetjük. Az (1) mag egy külön kiképezett (29) fogasrúdban végződik. Ezen fogasrúdnak mozgását a tokban két (24, 30) ütközőanya határolja. A fogasrúd hosszirányú horonnyal vagy furattal van ellátva, amelybe egy (32) szögesavar illik. Ebbe a szögcsavarba van beleillesztve és beforrasztva az (1) mag. A (32) szögcsavarnak mindkét felén menetek vannak, amelyek a (35, 36) anyák segélyével lehetővé teszik, hogy a mag utánafeszíttessék. Ha már a (32) szögcsavart az (1) maggal együtt betettük a (29) fogasrúd furatába, akkor & szögcsavart kis (37) oldalcsavarok segélyével rögzíthetjük. Az (1) magnak ide-oda-