68462. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

Az eközben végzett munka a visszalökési energiát ia jelentékenyen csökkenti, melynek megmaradt része a záródugattyút hátratolja és az ütőrugót megfeszíti oly célból) hogy a fegyverből az elcsattantó szerkezet- . nek működtetésével újabb lövést lehessen í«adni. A jelentékeny tömegű, előremozgó záródugattyú mozgásmennyiségének ily módon való fölhasználása eddig nem volt lehetséges és csakis az előgyújtásnak és a meghosszabbított töltényágynak a találmány -értelmében való együttes alkalmazása nyúlt arra módot és engedi meg nagyobb űrméretű, tehát nagyobb lőportöltéssel is biró, önműködő lőfegyvereknek szerkesztését. A zárórúgó feszültségének és a záródugattyú tömegének helyes megválasztása lehetővé teszi, hogy a záródugattyúnak mozgásmennyisége a lövedék sebességének nagyobbítására használtassák föl. A mellékelt rajzban a találmány tárgyának egy foganatosítási alakja van példaképen föltüntetve. Az 1. ábra ezen foganatosítási alak závár.zatának függélyes hosszmetszete ; a találmánynak ismertetetéséhez nem szükséges részek föltüntetve nincsenek. A 2. ábra vízszintes hosszmetszet. A 3. ábra a záród ugattyú hátsó végének nézete. A 4. ábra a záródugattyú mellső végének nézete. Az 5. ábra metszet a 2. ábrának C—D vonala szerint. A (g) závárzatnak hátsó végét (1. ábra) az (y) csavaros dugó zárja el, mely az (f) zárórúgónak táma3ztékául szolgál. A závárzattokban vezetett (a) záródugattyú akkor, amikor a (b) fogantyú segélyével, a hátsó állásába állíttatott, ezen állásában az (x) ütköző elé nyúló (c) elc3attantó csap által tartatik meg, mely a (w) rúgó hatása alatt kapcsolódik az ütközővel és a (v) elcsatlantó emeltyűnek működtetésével kapcsolható ki abból. Az (a) záródugattyúnak mellső végén a hengeralakú (d) nyújt vány van kiképezve, mely mellső végén az (n) hüvelykihúzó horgot hordja és a kúpos (t) átmeneti résznek közvetítésével csatlakozik az (a) záródugattyúhoz. Ezen (t) átmeneti rész a (g) závárzattoknak (gl) fejében kiképezett, csonkakúpalakú (tl) furatba illik. A (gl) . tokfejbe van az (1) cső becsavarolva és ebben van az (m) töltényágy kiképezve, míg áz (a) záródugattyúban 'a (k) ütőszög (2. ábra) mozog, melynek önkényes előreszökését az (u) rúgó gátolja meg. A (k) ütőszögnek hátsó végére a (h) bütyök fek-Bzik rá; ezen bütyök (hl) ütközője belenyúl, az (a) závódugattyúnak hátsó végén kiképezett (s) horonyba. A (g) závárzattokon, az (il) rúgó segélyével, ezen horonynyal egy vonalban az (i) ütköző van fölszerelve, mely a (g) závárzattoknak (i2) kivágásán át a toknak belsejébe nyúlik. A závárzattokon, ennek egyik oldalán van ezenkívül a (z) tölténytár is fölerősítve, melyben a (p) lövedékből és a (pl) töltényhüvelyből álló töltények vannak elhelyezve. A (pl) töltényhüvelyeknek hátsó végén a hüvely átmérőjénél kisebb átmérővel biró (e) karima van kiképezve. A (g) závárzattokba az (o) hüvelykilökő (1. ábra) nyúlik bele. Ha a billentyűnek meghúzásával a (v) elcsattantó emeltyűt elforgatjuk, a (c) elcsattantó csap az (a) záródugattyút fölszabadítja, a dugattyú az (f) zárórúgónak hatása alatt előreszökik, a legelső (p, pl) tölténybe beleütközik és a (tl) furatnak kúpos falán vezetett töltényt az (m) töltényágyba tolja be, miközben a tölténynek (e) pereme a (d) dugattyútoldaton kiképezett (n) hüvelykihúzó horoggal kapcsolódik. A tölténynek a töltényágyba való bevezetése után a dugattyútoldat is behatol a töltényágyba és a vonaíkázottan föltüntetett állásában (1. ábra) a töltényágynak meghoszszabbításában foglal helyet. A dugattyútoldat az (m) töltényágyban hosszabb útat tesz meg, míg a dugattyútoldat és a dugattyú kiképezett, kúpalakú (t) átmeneti rész a (gl) tokfejben kiképezett (tl) furatnak kúpos falára rá nem fekszik. Az (a) záródugattyúnak előremozgása közben az (i) ütköző (2. ábra), az (il) rúgónak hatása alatt, azonnal behatol az (e)