68390. lajstromszámú szabadalom • Gép spirálfúrók önműködő marására

ható el. A (76) lemezt akként toljuk el, hogy az egyik csavart meglazítjuk ós a másikat megfelelően elforgatjuk, mindkét csavar meghúzása által pedig a lemezt rögzítjük. Mindegyik (59) váltókerék egy megfe lelő hosszúságú (63) horonnyal bír, hogy a nyers rúdnak az index szerint való beállítását biztosítsuk. A maróberendezés egy horonymaróból és egy alámetsző maróból áll, melyek a munkadarab két szemben fekvő oldalán egyidejűleg működnek úgy, hogy az első marófolyamat alatt mindegyik szerszám által készített spirális a második szerszám által a második marófolyamat alatt képezett spirálisokkal összeesik és hogy minden folyamat alatt a nyers rúd egyetlen befogásával egy teljesen kész fúró képeztetik. A marók minden marófolyamat végén a nyersrúptól önműködően eltávolíttatnak, hogy a nyersrudak az első marófolyamat végén való visszahúzása és a kész fúró eltávolítása a második marófolyamat végén lehetséges legyen; a kések mindegyik marófolyamat kezdete előtt önműködően pontos üzemhelyzetükbe térnek vissza. A horonymaró akként van beállítva, hogy a csúcstól a vég felé fokozatosan csökkenő mélységgel biró hornyokat állít elő, míg ellenben a szélesség és a vágóéi határoló görbéje lényegében változatlan marad. Az 1., í. és 6. ábrák szerint a (2) állvány mellső végén egy (81) lemez van megerősítve, melynek (82) bordája az állvány hornyában fekszik. A lemez és állvány közti kapcsolatot (83) lécek eszközlik; a lemez a marószerszámokat fölvevő (84) szánt hordja. A (84) szán a (2) ágyon egy harántirányú ide-oda menő mozgást végez, mely a spirálhornyok fokozatos mélyítésére s a marófolyamat végén a szerszám kiemelésére szolgál. A (84) harántszán alsó oldalán fecskefarkhoronnyal bír, mely a (81) lemez (85) bordáját fölveszi. A (84) harántszán egy függélyes (86) állvánnyal van ellátva, mely a (88) szán (87) vezetőlécének fölvételére megfelelő horonnyal bír; (2. ábra) ezen horony ós vezetőléc a függélyeshez képest ferdén állanak. Ezen ferde szög úgy van meghatározva, hogy a hornyoknak a fúrótengelyhez való legelőnyösebb hajlása keletkezik ; ha ezen hajlás egyszer meghatároztatok, akkor minden fúrónagysághos: használható. A (88) szán a (89) tengely fölvételére ki van fúrva, mely tengely ugyanazon szög alatt áll, mint a (88) szán és a (87) vezetőléc; ezen szöghelyzet folytán a (89) tengely alsó végén megerősített szerszám a nyersrúdhoz képest a kellő szög alatt álL A (90) vágószerszám egy közönséges maró (18., 19. és 20. ábra), mely olyan profillal bír, hogy a epirálhornyokat a nyersrúdnak a szerszámhoz képest való ide-odamozgása alatt előállítja. A (4) nyersrúd melső vége,, mely a (9) befogótokból kinyúlik, egy (91) vezetékbe lép (3. ábra), melyet a (92) kar tart; utóbbi az (5) szán előtt a (81) lemezen van megerősítve. A (91) tok a maró átbocsátása céljából egy (93) hasítékkal bíiv A (89) maróteDgely a (88) szánhoz képest relatív hosszelmozdulások ellen (94) gyűrűk által biztosítva van (4. és 6. ábra) úgy, hogy ha a (88) szán ide-oda mozgattatik, akkor a marótengely ezen mozgásokat követi. A (89) marótengelyt a (42) tengely következőleg hajtja: A (42) tengelyen (4. "és 4a. ábra) egy (95) csavarkerék van megerősítve, mely a (96) csavarkerékkel áll kapcsolatban (6. ábra); utóbbi a (97) tengelyre van ékelve, mety a (86) állvány egy csapágyában van ágyazva; az állvány továbbá a (42) tengelyre húzott (42') hüvely ágyazására is bír egy csapágygyal. A (97) tengely fölső végén egy (98) fogaskerék van megerősítve, mely a (89) marótengely (99) fogaskerekébe kapaszkodik ; a (97) tengely a (89) marótengellyel párhuzamos. A (98) és (99) fogaskerekek mélységei úgy vannak meghatározva, hogy a (88) szán ide-odamozgásánál mindenkor elegendő bekapaszkodás marad. A (84) szán egy (104) rúgó által állandóan befelé szoríttatik, míg egy független hajtás által kifelé mozgattatik. A (84) szán alatt egy (100) rúd van elrendezve (4. ábra), melynek szabad vége a szán alsó fölületén