68318. lajstromszámú szabadalom • Töltőanyag abszorbeáló- és reakciótornyok számára
Megjelent 1915. évi december lió 11-én. MAGY. ggnt KIR SZABADALMI ffjj } HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 68318. szám. XVI/b. OSZTÁLY. Töltőanyag abszorbeáló- és reakciótornyok számára. DR RASCHIG FRIEDRICH GYÁROS R/M LUDWIGSHAFENBEN. A bejelentés napja 1914 junius hó 27-ike. Elsőbbsége 1914 február hó 5-ike. Ismeretes, hogy az abszorbeáló- és reakciótornyoknak, amelyekhez a desztillálókészülékek kolonna-toldatai is tartoznak, hatásfoka attól függ, milyen gyakran találkozik egy fölfelé haladó gázáram egy lefelé folyó folyadékárammal. Minél gyakrabban van a gáznak alkalma a folyadékkal találkozni, annál nagyobb a torony hatása. Ezen hatás elérésére a tornyot lehetőleg nagy fölületfl töltőanyaggal töltik meg. Sőt célszerűen olyan üreges testeket is választanak, amelyeknek belső tere alkalmas helyeken nyitva van, oly célból, hogy az ilyen testeknek belső fala is hatást gyakoroljon. Fontos továbbá, hogy az üreges testek lehetőleg csekély falvastagsággal bírjanak, mert eltekintve attól, hogy vastagfalú testeknek sincs más hatásuk, mint ugyanolyan nagy, vékonyfalú testeknek, az előbbiek súlyuknál fogva az abszorbeáló tornyot aránytalanul megterhelik és fölösleges költségeket okoznak. Végül fontos még az is, hogy a toronytöltet hatásos felülete ne legyen esetleg úgy alakítva, hogy a gázok és a folyadék egymással párhuzamosan haladjanak,mint- i hogy ekkor könnyen csatornák keletkeznek | amelyek részben csak folyadékot vezet- I nek lefelé és részben pedig csak gázt vezetnek fölfelé, vagy végül a kettő csak elhalad egymás mellett, anélkül, hogy a kívánt benső érintkezés gáz és folyadék között biztosítva volna. Ellenkezőleg szükséges, hogy ezek a fölületek gyakran és rövid távolságokban változtassák irányukat, avégből, hogy úgy a gáz, mint a folyadék a toronyban való mozgásuknál állandó irányváltoztatásra legyenek kényszerítve. Csakis ekkor van biztosítva a kettőnek az intenzív hatás céljából szükséges benső és gyakran ismétlődő érintkezése. Ezen nézőpontokból kiindulva, az ismeretes Guttmann-féle üreges golyók (91815. sz. német szabadalom) agyagból készültek, amelyeket később Manger (197.318. sz. német szabadalom) fémből készített. A Guttmann-féle üreges golyók pl. nitrózus gázok elnyeletésére kitűnően beváltak és jóval fölülmúlják a korábban hasonló célokra sokszorosan alkalmazott koksz- és kőtöltést. Emezek azonban két tetemes hátránnyal bírnak. Először is nagyon költségesek, mert előállításuk drága. Nevezetesen vékonyfalú fémből, tehát bádogból, majdnem lehetetlen azokat készíteni. Azután pedig tetemesen
