68298. lajstromszámú szabadalom • Telefonrelais

pálcaalakú (138) és (139) elektróda van be­olvasztva, melyek a tartány külső oldalán a (116, 117) kapcsokkal köttetnek össze. Ezek az elektródák nehezen eJgőzöIögtet­hető és kis mértékben oxydálódó fémekből és fémoxydokból (platina-irridiumból, ozmi­umból, wolframból vagy ezek ötvözeteiből magneziából, kalciumoxydból, cirkóniumból stb.) állnak, vagy pedig csak az egyik elek­tróda készül az említett fémekből, míg a másik tiszta cerből vagy radioaktív anyag­ból állíttatik elő. A tartány hengeres részén belül pl. szi­lárd, barna cerhydrogén van elhelyezve, mely melegítés által gázalakú cerhydrogén­gőzöket fejleszt. A (133) fütőspirális nemcsak a külső fö­lületen, hanem beliil is, esetleg egy behe­lyezett, a szilárd cerhydrogénnel stb. meg­töltött, porcéi lánból vagy hasonló anyagból készült edényre lehet beégetve, mely elren­dezés természetesen a 4. és 5. ábrabeli ki­viteleknél is alkalmazható. Ha már most a (132) kapcsolót zárjuk, akkor az áram a (127) vezetéken át a (12£) fémgyűrűn lévő (126) kapocshoz és a (133) fütőspirálison át a (123) fémgyűrűhöz ós a (125) kapocshoz, ettől a (128) vezetéken és a (131) szabá­lyozóellenálláson át a (130) szorítócsavarhoz áramlik. A fütőspirálist az áram hevíti, ez­zel egyidejűleg az üvegtartányt és ennek tartalmát, a szilárd cerhydrogén is hevíti, mely ezáltal gázalakúvá lesz és vegyioldat gyanánt tekintendő. A cerhydrogén ezen oldata, mely a cert és a hydrogént ion­alakban tartalmazza, a két (138, 139) elek­tróda segélyével bevezetett elektromos áram által fölbontatik oly módon, hogy a kation­cer a katódáboz (cerelektródáboz), míg el­lenben az anionbydrogén az anódához (pla­tina- vagy wolframelektródához) vándorol. Eanek folytán a cerelektróda állandóan friss cerrel vonatik be elektrolitikus úton, míg a status nascendi állapotában lévő hydrogén a wolfram- stb. elektródát redu­kálja. Min'hogy azonban a wolfram-elektróda már amúgy is csak igen kis mértékben oxy­dálható, ennek folytán a fölületén lévő kis mennyiségű oxydok a íiascendáló hydrogén által fémes wolframmá redukáltatnak, miért is az anóda állandóan fémes fölületű ma­rad úgy, hogy az áthaladó árammal szem­ben nem fejt ki ellenállást. Az elektródák között lévő térben elhelyezkedő cer-ionok az elektromos áram áthaladását megkönnyí­tik úgy, hogy — mint ezt már az 5. ábra kapcsán leírtam — a cergőzök hozzákeve­rése által minden gázalakú dielektrikum jó­vezetővé válik. Azonban a fütőspirális úgy itt, mint az összes többi elrendezéseknél is, elhagyható, ha a szilárd, barna cerhydro­gént szénhydrogénben vagy alkoholban, étherben stb. vagy valamely más közegben föloldjuk és az üvegtartány hengeres ré­szébe helyezzük úgy, hogy a levegő elszí­vása után az üvegtartány már szobahőmér­séklet mellett cer- és szénhydrogének keve­rékével van megtöltve. A 7. ábra oly elrendezést mutat, mely­nél a gázalakú dielektrikumot egy láng izzó gázai képezik. A két (140) és (141) fémállványzaton a (142) fémgyűrű van elrendezve, melynek belső oldala a (143) toldatot tartja. Ezen toldatra a (144) üveghenger van kürtő gya­nánt fölhelyezve. A (142) fémgyűrűn, vala­mint a (141) állványzaton a derékszög alait meghajlított, a (146) szigetelés segélyével szigetelt (145) fémrúd hatol át, mely egy­részt a (147) kapcsot, másrészt a fémgyű­rűben kifeszített, az izzással szemben ellent­álló anyagból készült (148) dróthálót tartja. A (140, 141) állványzatok között a (149) híd van elrendezve, melyen a (150) szige­telőcső segélyével szigetelt, egy közönséges Bunsen-lángzóhoz tartozó (151) kürtő hatol át, melynek alsó vége a hasítékokkal ellá­tott, forgatható, üreges (152) hengert tartja, hogy a léghozzávezetés szabályoztassék, míg alsó zárt (154) vége a táplálótömlő csatlakoztatására való (153) csövet és az áramhozzávezetés részére való (155) kap­csot tartja. A lángzócső fölső végén a kal­ciumoxydból (krétából stb.) vágott, lyukkal ellátott (156) lángzó van elhelyezve. Az áram a (147) és (155) kapcsoknál vezette­tik be és pedig két kapcsolószerkezet pri­mer részein át, mely kapcsolószerkezetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom