68298. lajstromszámú szabadalom • Telefonrelais
- 4 -nál a (82, 83) vezetékeken át a közbenső vezeték által összekötött két (71, 72) csövéhez vezettetik. A két (82, 83) vezetékkel a kis kapacitású (84) kondenzátor van hídba kapcsolva. Az erőabbítőáram által átáramolt (67) és (69) csévék a permanens (87) patkó -mágnes (85, 86) szárai között szintén egy fölosztott lágyvasmagon vannak elrendezve, mely (87) patkómágnes (86) szárával a (88) alátétre van erősítve és a (89) tengely körül forgatható kettős (90) lágyvasemeltyű által mágnesen röviden zárható; ezen emeltyű helyzete a (91) csavaranya meghúzása által rögzíthető. Az erősbbítőáram által átáramott két (67, 69) cséve a közöttük elrendezett (92) csévét indukálja, melynek váltakozóárama a (93, 94) vezetékeken át a tulajdonképeni (98) vevőkészülékhez, pl. távbeszélőhöz halad, mely utóbbival a kis (96) kondenzátor van párhuzamosan kapcsolva. Ezen elrendezés működési módja a következő : Ha a (64) egyenáramú forrás árama a két indukciós (mágneses) kapcsolószerkezet primértekercsein át az (58) és (61) kapcsokkal öszeköttetik, akkor a két (55) és (56) kondenzátorlemez kissé megterheltetik, mely terhelés azonban nem vehet föl igen magas értéket, mert a két (55) és (56) kondenzátorlemez között lévő folyékony elektrolit vezető és a hozzávezetett áramot átlépni engedi. Ha az (55) és (56) lemezek pl. tiszta vörösrézből állnak, akkor előnyös elektrolit gyanánt rézvitriol oldatát használni. Ezen oldathoz a fölbomlás gyorsítására katalizátort adhatunk hozzá. A vízben oldott rézvitriol ionjaira bontatik föl és a terhelőáram behatása alatt a kation (vörösrész) a katódához, az anion (S04 ) pedig az anódához halad A pozitív pólustól a negatív pólushoz haladó vőrÖ3rézionok ily módon a kondenzátor erővonalait adják, melyek a pozitiv lemeztől a negatívhoz haladnak, ha az előbbit egyenáram terheli. Ekképen a vörösrózionok a dielektrikumban a terhelő áram tartóit képezik. A kondenzátor tehát ebben az esetben nem fejt ki blokhatást, hanem teljesen zárt áramkört kapunk, melyben az ' ionizált pálya a dielektrikumon át az áramvezeték leglabilisabb részét adja, melyben a vezetősebesség a legcsekélyebb. Minthogy a katóda vörösrézből áll, ennekfolytán a hozzája haladó vörösrézionok által mindig jobban vonatik be vörösrézzel, míg a savmaradék, az anion (S04 ), az oldóvízzel kénsavvá (H2 S04 ) vegyül, mely az anóda vörösrezét ismét vörö-rézvitriollá (Cu S04 ) alakítja át úgy, hogy folytonosan vörösrézioE ok vannak oldatban. Ha már most mindkét kondenzátorlemez (elektróda) ugyanazon anyagból áll, akkor közömbös, hogy melyik irányban áramlik a táplálóáram és az anóda erős fölhasználása esetén az áramírány egyszerűen megfordítható úgy, hogy a fölemésztett elektróda fém lerakódása által ismét helyreállhat. Ha ellenben különböző fémekből álló elektródákat választunk és azon fém sóoldatát használjuk, amelyből a katóda áll, akkor az anódának igen ellenállóképes fémből kell állnia, nehogy megtámadtassék; ily fémek pl. platina-iridium, wolfram stb. Ebben az esetben a katóda előnyösen az alkalmazott sóoldat fémjéből, tehát vörösréz- * sóoldatnak elektrolit gyanánt való alkalmazásánál, pl. vörösrézből áll. Ehelyett azonban az anóda szénből és a katóda cinkből is előállítható. Ez esetben elektrolitikus folyadék gyanánt előnyösen megfelelő cinksót vagy krómsót használunk. Az utóbbi esetben fontos, hogy a polarizálóáramok föllépését megfelelő vegyi eszközök által elkerüljük. A 3. ábrán föltüntetett elrendezés hasonló a 2. ábrabelihez. A megfelelő részeket ezen az ábrán ugyanazon számok jelölik. Ezen foganatosításnál, mint azt a rajz mutatja, a már leírt berendezésen kívül az (53) üvegtartánybau egy az üvegfalon áthatoló, jól tömített (99) fémkar van elrendezve, melynek belső vége a gyűrűalakú (100) hurkot tartja, míg külső végén a (101) kapoccsal van ellátva. A huroknak második (a rajzon nem látható) vége a (102) .kapocshoz van vezetve. Ezen gyűrűalakú hurok alatt az (55) fémlemez van elhelyezve, mely csavarmenet segélyével az (54) fémkaro:i
