68284. lajstromszámú szabadalom • Gáznyomás által működtetett önműködő lőfegyver
nyúlványa a (18) kilincset fölemeli úgy, hogy a (14b ) nyúlvány és ezzel együtt a (14) tömb fölszabadul; ezt a tömböt a (15) zárórúgó ezután előretolja. A (14a ) nyúlvány a vele a nyitási szakasz végén érintkezésbe jutott (25') borda útján a (25) rudat ismét visszatolja és ez a rúd a kakas fölhúzásánál a závárzat összes részeit a záróhelyzétbe viszi vissza. A fegyver ennek következtében ujabb töltény elsütésére készen áll anélkül, hogy a lövésznek a fegy-" vert válláról le kellene vennie. Ha a zárási szakasz be van fejezve, az összes részek ismét az 1. ábrán föltüntetett nyugalmi helyzetet foglalják el. A (14) tömb és a (10) rúd előremozgásuk közben a (13) tömböt és a (12) rúgót magukkal vitték. Mindezen részek azon csekély feszültségnél fogva, melylyel a (12) rúgó még rendelkezik, egymással kapcsolva vannak és ezen szakasz alatt merev egészet tesznek. Ugyanekkor a (7) dugattyú is előretolatik. Azon biztosító berendezés, mely a závárzat nyitását mindaddig meggátolja, amíg a golyó a csövet el nem hagyta, következőkép működik: A (22) fogat a (24) bemetszésbe oly erő szorítja, melyről egyszerűség kedvéért föltételezzük, hogy a (12) és (15) rúgókat egyidejűleg összenyomó erővel egyenlő. A (15) rúgó, melynek ellenállóképessége szükségképen nagyobb, mint a (12) rúgóé, a két rúgó együttes összenyomására szükséges erőnek körülbelül kétharmadát veszi föl, amiből viszont az következik, hogy a (12) nyitórúgó ereje a gázok által kifejtett nyomás egyharmadánál kisebb. A (22) fogat tehát legalább háromszor akkora erő tartja fogva, mint amekkorát a (12) rúgó összenyomott állapotban kifejteni törekszik, ezenfölül azonban a (12) rúgónak, hogy a závárzatot nyithassa, még azokat az ellenállásokat is le kell győznie, melyek az ütőszög elreteszelésének oldása által keletkeznek. Ezek az ellenállások akkor, amikor a golyó a csőben annak szája felé halad, még nagyobbak, minthogy a gázok az ütőszög fejére nyomást gyakorolnak. Ily körülmények között nyilvánvaló, hogy a (12) rúgónak ezen ellenállások levonása utáiv rendelkezésre álló ereje mindaddig, amíg a golyó a csövet el nem hagyta, igen csekély és ezen erővel szemben hat a (22) fog közvetítésével a gázok egy részének nyomása, mely nyomás a két rúgó együttes összeszorítására elegendő volt. A 10. ábra csúcsban végződő (22) fogat mutat; a 11. ábra szerint a fog vége le van gömbölyítve, míg a 12. ábrán négyszögletes keresztmetszetű fog látható, melynek vége ékszerűen van kiképezve, ezen példákon kívül azonban a fog más kivitelei is lehetségesek. A lényege az, hogy a (22) fog és a (13) tömb között a fog rézsútos fölületei vagy legömbölyített alakja által oly kapcsolatot létesítsünk, mely a fognak a vízszintesen mozgó (13) tömb segélyével való függőleges kiemelését lehetővé teszi. A 12'. ábrán föltüntetett elrendezés, melynél a dugattyú (21') feje a fegyvercsőbelső falával egy síkba esik, azt az előnyt nyújtja, hogy maradékok tartós lerakódását meggátolja úgy, hogy gyakori tisztásra nincs szükség. Az 1. ábrán a (7) fődugattyú tömör rúd gyanánt van föltüntetve. A 13—18. ábrán ezen dugattyú változatai vannak bemutatva. A 13. és 14. ábrán hosszirányú "hornyok vannak alkalmazva, melyek a dugattyú súlyát csökkentik. A 15. és 16. ábrán oly dugattyú látható, mely alakítása folytán a melső végével szemben beáramló gázoknak lehetővé teszi,, hogy azok a fölül és alul vagy oldalt elrendezett kamrákban expandáljanak ; ezután a (2) csatornán át tovább is beáramlógázok a dugattyút eltolják és haa dugattyú az (1) hengerben hátrafelé mozog, a dugattyút részben körülvevő gázok a hengeiv ben ellennyomást létesítenek, mely a gázok által a dugattyúra kifejtett lökést csökkenti. A dugattyú egyetlen kamrával is képezhető ki. A 17. és 18. ábrán föltüntetett dugattyú mellső vége bizonyos hosszon üregesen van kiképezve, míg a dugattyú hátsó része
