68176. lajstromszámú szabadalom • Javítások transzformátorcsévék befogószerkezetén
hogy sok időbe telik minden egyes orsó meghúzása és kényelmetlen is. A találmány szerint mármost az orsókat, akár valamennyit, akár csoportonként összekötjük egymással. így pl. fogas, kúpos, csiga- vagy lánckereket alkalmazunk az orsókon, amelyeket tengelyekkel vagy láncokkal kötünk össze egymással úgy, hogy valamennyi orsót vagy csak egyegy csoportjukat egyetlen, kényelmesen hozzáférhető helyről egyszerre kezelhetjük. Célszerű arról is gondoskodnunk, hogy az ily kapcsolást kiiktathassuk úgy, hogy mindegyik orsót külön-külön magában véve is meghúzhassunk. A példaképen említett összekötő közeget abban az esetben is használhatjuk, ha a csavarorsók helyett a tekercsek összetartására emeltyűk, rugók vagy más alfele szorítóeszközök szolgálnak. E szorítóközegek va»y közvetlen a tekercscsévére hathatnak, vagy egy keretet szorítunk velők a csévékre. A nyomás egyenletes elosztására a keret és a csévék közt még rugós közbenső tagokat rendezhetünk el. A találmány értelmében az efféle szerkezetekkel a tekercseket az üzem közben is könnyű szerrel megszoríthatjuk. A csatolt rajz 1—5. ábráján a találmány több kivileli példáját tüntettük föl. Az 1. és a 2. ábrán egy háromfázisú transzformátort ábrázoltunk; a két külső (al) és (a3) magon a befogóorsók különböző kényszermenetű összeköttetésére látunk két példát. A középső (a2) magon a befogószerkezelet elhagytuk. Az ábrán a (b) betűvel a jármot, (c)-vel a gyűrűalakú nagyfeszültségű csévét, (d)-vel pedig a kisfeszültségű csévét, (e)-vel az olaj tar tányt és (f)-el a födelét j jelöltük. Az egyszerűség végett a befogószerkezelet csak a nagyfeszültségű (c) csévén ábrázoltuk (1. az alaprajzon a pontozott vonalakat). Az éleiben olykor elegendő, ha csak az utóbb említett csévét látjuk el a befogószerkezettel, mert a kisfeszültségű tekercset — vékony szigetelő rétegére való tekintettel — elég csupán pl. a (g) vaskerettel leszorítanunk; mindamellett a kisfeszültségű tekercshez is használhatunk külön befogószerkezeteket. Az (al) magon a föltüntetett példában a (b) járom fölött pl. négyszögletes (h) keretet alkalmazunk (1. és 2 ábra). Az (i) orsók, amelyeket a 3. ábrán nagyobb léptékben tüntettünk föl, alsó végükön, amellyel a nagyfeszültségű csévékre gyakorolnak nyomást, (k) csavarmenettel vannak ellátva, amellyel a (g) kereten elrendezett (m) anyán járnak át; (n) fölső részük, amely közel az (f) födél alá ér, négyszögűvé van kiképezve. Ahol szükséges, az orsókat furatokon és hasítékokon keresztül vezethetjük át a (b) jármon. A (h) keretben kiképezett (o) csapágyakban a (p, pl, p2) tengelyeket ágyazzuk, amelyek végeit az (r) kúpkerekek kötik össze egymással kényszerhelyzetben. A (p) tengely, (s) csigakerekébe továbbá a meghosszabbított (i, u) nyomóorsó négyszögű fején a (t) csiga kapaszkodik; ez az orsó az olajtarlány födelén keresztül nyúl és kívülről egy kézikerékkel beállítható. Az orsó feje az olaj kamra födelén belül is végződhetik, amely esetben pl. tolóajtón át tehetjük hozzáférhetővé. Az (o) csapágyak továbbá a (p, pl, p2) tengelyeken kiiktalhatóan megerősített (x) csigák fölvételére szolgálnak az (y) csigakerekek számára, amelyek négyszögű agyukkal az (i) csavarorsók (n) négyszögű fején ágyazvák. Ha tehát az (u) orsót forgatjuk, e forgás az (s, t) csigamű lévén a (p, pl, p2) tengelyekre és róluk az (x, y) csigakerékhajtással az (i) orsókra vitetik át, amelyek az (m) anyákban forogva eltolódnak s ekközben négszögle| tes fejükkel az (y) csigakerék agyában is tova csúsznak. Az (x) csigákaak a (p, pl, p2) tengelyekkel célszerűen eltolható ékkel oldható összeköttetése lehetővé teszi, hogy az orsókat egyenként is' megszoríthassuk. Az (n3) magon (I. a 4. és a 5. ábrát is)
