68137. lajstromszámú szabadalom • Vezérmű távolban való kormányzásra

szimmetrikusan fekvő lamellái egymással és az egyenáramra kapcsolt (w) ellenállás «gyes fokozataival vannak összekötve. A kollektoron három, egymástól 120°-nyira fekvő s az (a) motorról hajtott (b) kefe -csúszik, amelyekről a többfázisú áram vétetik. Ez az áram az (s) szinkrónmótort hajtja amely pl. a fényszóró vízszintes sikbani kitérítésére szolgál és egy segéd kapcsoló (c) részét mozgatja, amely viszont a (d) kapcsolókart viszi magával úgy, hogy e kar a kapcsoló külső (f) részének valamelyik (e) kontaktusához ütközik. A (d) kar egyelőre ebben a helyzetben marad, a (c) alkatrész ellenben a (g) rúgó megfeszítése közben szabadon tovább mozoghat. A (d) karnak az egyik (e) kontaktussal való érintkezése következtében az (m) hajtómotor a (h) rölék útján bekapcsoltatik. Ez a motor a fényszóró kitérítésén kívül az (e) kontaktusok (f) tartógyűrűjének továbbforgatásátis végzi. Mihelyt az (m) motor az (f) gyűrűt annyira elforgatta, hogy a (c) és az (f) alkatrészek ismét eredeti viszonylagos helyzetükbe jutottak. a (d) és az (e) alkatrészek közötti érintkezés megszűnik, minek következtében az árammentessé vált (h) rölék az (m) mótor fegyverzetét rövidre zárják úgy, hogy a motor rögtön megáll. A feszültségelosztó többfázisú vezetékére már most az (1, 1) huzalok útján tetszőlegesen több (s) motort kapcsolhatunk, amely motorok a leírt módon kapcsolják az (m) hajtómotorokat. Célszerű továbbá a rajzon egyszerűség kedvéért választott segédkapcsolót a törzsszabadalom 3—7. igénypontjaiban jellemzett kapcsolóval helyettesíteni. A távcső vízszintes és függélyes értelemben való kitéréseinek átvitelére két feszültségosztót kapcsolunk egymás mögé, egy közös ellenállásról, vagy pedig egy közös helytálló kollektort alkalmazunk több kefecsoporttal. A leírt kapcsolás lehetővé teszi, hogy az egyes gépek elrendezésével a helyi viszonyokhoz alkalmazkodhassunk. így pl. az (a) motor a feszültségosztóval az (m) motor közvetlen közelében rendezhető el. A távvezeték ekkor a törzsszabadalmi rajznak megfelelően, a rölék segédvezetékéből és a szinkrónmótor többfázisú vezetékéből állana. Épp így lehetséges a vezérlő (a) motornak és a feszültségelosztónak közvetlenül a távcső mellett való elrendezése is. Ebben az esetben az (a), illetőleg a törzsszabadalmi rajz szerinti (2) mótor mozgása a (17) szinkrónmótor elhagyásával közvetetlenül a főkormánykapcsolóra volna átviendő úgy, hogy az (a) illetve, a (2) mótor egyúttal a szinkrón, jobban mondva az utána forgató mótor gyanánt ia szolgálna. A leírt berendezésnél a feszültségelosztón állandóan áram halad át, aminek következtében a hozzátartozó szinkrónmótorok fegyverzetei is állandóan árammal tápláltatnak úgy, hogy már nyugalmi állapotukban is erősen fölmelegednek. E hátrányra való tekintettel a találmány másik kiviteli alakjának az a célja, hogy a nyugalmi állapotban való energia-fagyasztás csökkenjen. Ezt elérhetjük oly módon, ha az (a) mótor nyugalmi állapotában a (w) ellenállás rölék segélyével kikapcsoltatik. Egészen azonban mégsem célszerű ezt az ellenállást lekapcsolni, mert egyrészt az (s) szinkrón motorok a (b) kefékhez képest kissé késnek, míg másrészt e motorok forgórészeit a nyugalmi állapotban bizonyos erőnek kell helyükön tartania. Ennélfogva célszerű a berendezést úgy foganatosítani, hogy a (w) ellenállás csak a távcső mozgása alkalmával kapcsoltassék az egész áramra, pl. olykép, hogy az ellenállás nem közvetlenül, hanem egy elékapcsolt ellenálláson át van az egyenáram vezetékébe iktatva. Az elékapcsolt ellenállás úgy méretezendő, hogy a többfázisú áram épen csak a szükséges szinkronizáló erőt hozza létre. A távcső, illetőleg a (b) kefék mozgása alkalmával aztán az előkapcsolt ellenállás rölék segélyével rövidrezárandó. Még gazdaságosabb a berendezés, ha az előkapcsolt ellenállás rövidre zárása helyett az (a) motort kapcsoljuk a két végéhez. Ilyen kapcsolást tüntet föl a 2. ábra amely szerint az (a) motort a törzsszabadalomnak megfelelően kapcsolt (p) rölék segélyével a (t) ellenállás két végéhez zárjuk, amely