68133. lajstromszámú szabadalom • Hatómű Ferrais-műszerekhez

3. ábra diagram, a pólusoknak a hajtó tárcsa síkjára eső vetületeivel, a 4. és 5. ábrák végül, példaképen, a főáramerősségi mezőmágnesvasak két további alakját mutatják, melyek az 1. ós 2. ábrákon föltüntetett alakkal egyenértékűek. A hajtómű az (a) feszültségi mezőmágnesvasból, a (c) főáramerősségi mezőmágnesvasból és a (d) hajtó (fegyverzet) tárcsából áll. Az (a) és (c) rajzsíkjával párhuzamos lapokból rétegezve képzelendők. A rajzon példaképen, e mágnesvasak egymással egyenlő vastagságúak és födő bádoglapjaikkal ugyazon síkokban feküsznek. Ez azonban nem tekintendő korlátozásnak, mert az (a) és (c) mágnesvasak egyenlőtlen vastagságúak is lehetnek és elegendő lenne, ha csak lényegileg (nagyjából) állanának egymás fölött. Az (a) feszültségi mezőmágnesvas gerjesztő tekercse az 1. ábrán a kétszer vonalkázott (b) tekercskeresztmetszetekkel van jelölve. A tekercs, az áram keresztülhaladásakor, az (Ns) feszültségi hajtó mágnesmezőt és az (Nd) feszültségi fojtó mágnesmezőt létesíti. A feszültségi hajtó mágnesmező útját az (a) mágnesvas középső szára azután, párhuzamos kapcsolásban, jármának két fele, annak külső szárai és a (t) vaskengyel két fele képezik, mely kengyel az (a) mágnesvas külső szárainak végét áthidalja. E kengyel közepén a feszültségi hajtó mágnesmező útjának két párhuzamos ága ismét egyetlen úttá egyesül az (r) nyelvben, mely a (t) kengyel közepétől, a (d) hajtó tárcsa körül, az (a) mágnesvas középső szárának pólusa alá nyúlik (2. ábra) és vele a feszültségi hajtó mágnesmező útjában, a hajtó tárcsa számára, a légrést alkotja. A feszültségi fojtó mágnesmező útját ismét az (a) mágnesvas középső szára, azután párhuzamos kapcsolásban, jármának két fele, annak külső szárai és most az (a) mágnesvas középső és külső szárai közt lévő, lapokból rétegezett (f, f) záró darabok alkotják. Ezek a záró darabok tehát mágneses mellékzárlatokat képeznek a feszültségi hajtó mágnesmező útjának ama részéhez, mely a légrésből és az előreugró (r) nyelvvel bitó (t) kengyelből áll. Ezeket a záró darabokat úgy illesztjük be, hogy a légrések az (a) mágnesvas külső szárain foglaljanak helyet és a középső száron csak érintkezési hézagok maradjanak. Ezek a légrések a rajzon, a világosság kedvéért, túlzottan nagyra vannak véve. A főáramerősségi mezőmágnesvas az U-alakú, lapokból rétegezett (c) részből és az ezekre helyezett (pl, p2) szögvasakból áll, mely utóbbiak hosszoldalukkal, kívül, a (c) mágnesvas száraihoz feküsznek és a (c) mágnesvas sarkait (szögleteit) nyelveikkel körülfogják. A (t) kengyelen lévő (r) nyelv a (c) mágnesvas szárai közé nyúlik. Ekkor, azonos vastagság és az (a, c) mágnesvasak pontosan egymásfelett állása mellett, amit pl. a rajzon is fölvettünk, a pólusvetületeknek a 3. ábrán föltüntetett diagramja adódik. Itt (d) jelenti a hajtó tárcsa szélét, (s) az (a) mágnesvas középső szára pólusának vetületét, (lil) és (h2) pedig a (e) mágnesvas két pólusának vetületét. A főáramerősségi tekercs a (c) mágnesvas jármára, vagy megosztva, két szárára helyezhető. Az újdonság e hajtóművön a (hl, h2) pólusfölületek oldalirányú kiszélesbítésében áll, ami pl. a (pl, p2) nyúlványdarabok (szögvasak) alkalmazásával, vagy a (c) mágnesvasnak a 4. vagy az 5. ábra szerint foganatosított kiképzésével érhető el. Arról van tehát tulajdonképen szó, hogy a (c) mágnesvas pólúsfölületeinek (x) szélességét az ismert értékekhez képest, növeljük. Ezen ismert értékek alsó határa, az ilyen fajtájú hajtóműveknél, melyeknél tehát a feszültségi hajtó mágnesmező (a) pólusának vetülete a főáramerősségi hajtó mágnesmező (hl, h2) pólusainak vetületei közt fekszik, körülbelül az x/y = 1 egyenlettel van megadva, ha (y) a feszültségi hajtó mágnesmező középső pólusa vetületének szélességét jelenti. Kísérletek azt eredményezlek, hogy legcélszerűbb ezen x/y viszonyt körülbelül 1'5-re választani, amint azt a rajzon is fölvettük. Ekkor a legjobb . eredményt azon