68044. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szigetelő folyadékokban lebegőtesteknek elektromos úton való kiválasztására

Megjelent 1915. évi szeptember hó 11-én. MAtrY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 68044. szám. Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás szigetelő folyadékokban, főként gázokban lebegő testeknek elektromos úton való kiválasztására. MÖLLER ERWIN MÉRNÖK BRACKWEDEBEN. A bejelentés napja 1914 jalius hó 21-ike. Elsőbbsége 1913 julius hó 22-ike. Korábbi időkből származó fejtegetésekkel ellentétben az M—5085. alapszámú szabadalmi bejelentésben már hangsúlyozva volt, hogy a szigetelő folyadékokban, főként pedig gázokban lebegő testeknek elektromos úton való kiválasztására szolgáló ismeretes eljárásoknál az ionizáló elemeknek egyenáramú negativ elektromossággal való táplálása a pozitív elektromossággal való táplálás fölött rendszerint jelentékeny előnyöket nyújt. Ezen körülmény behatóbb tanulmányozása a jelenség okául azt állapította meg, hogy az ionizáló elem és a kiválasztó mezőfölület között disruptiv kisülés vagy fényívképződós veszély nélkül elérhető legnagyobb feszültségkülönbség egyenáram alkalmazása esetén lényegesen magasabbra állítható be, ha negativ egyenáramú elektromosság al- i kalmaztatik, mint az ellenkező esetben, vagyis ha a kiáramlást közvetítő elem pozitív elektromossággal tápláltatik. Ez az előny abban az esetben is fennáll, ha a táplálás közönséges váltóárammal történik. A kezelendő folyadékban (főként gázban) ható feszültségkülönbség és ezzel együtt az elektrizált lebegő testekre ható elektromos mező középértéke akkor is lényegesen növelhető, ha az ionizáló elem táplására kizárólag vagy legalább túlnyomó részben negativ elektromosság van alkalmazva. Az eljárás végrehajtása úgy, történik, hogy először a kiáramlást közvetítő elemet pozitiv, tehát a kiválasztó mezőfölületet negatív elektromossággal (illetve váltóárammal) tápláljuk és az ismeretes szabályozó ellenállást oly módon változtatjuk, hogy a kiáramlási elem és a kiválasztó mezőfölület közötti feszültségkülönbség addig emelkedjék, míg disruptiv kisülés (vagy fényívképződés) nem lép föl, miközben ismeretes mérőkészülékek segélyével megfigyeljük azt a legnagyobb feszültséget, melyet a kiáramlási elem és a kiválasztó mezőfölületek között elértünk. Azután a kiáramlási elemet negativ elektromossággal tápláljuk, a feszültségkülönbséget a szabályozó ellenállás segélyével tovább fokozzuk és eközben ismét megfigyeljük, hogy mikor lép töl disruptiv kisülés, mire a szabályozó ellenállás kontaktusával az így megállapított kisülési határokon belül visszafelé haladunk, azonban csak annyira, amennyire az újabb disruptiv kisülésekkel szemben való kielégítő biztonság megkívánja.