67957. lajstromszámú szabadalom • Csőösszeköttetés fémköpennyel ellátott szigetelőcsövekhez elektromos vezetékek fektetésére és eljárás és berendezés előállítására

szerinti alakdarab a szár végén bevágással vagy horonnyal van ellátva, míg a 3. ábra szerinti alak darabon kiemelkedő vágóéi van elrendezve. A 2. ábra szerinti alakdarab alkalmazásánál a gépnek késszerű leválasztóberendezéssel kell ellátva lennie, mely pl. körkésekből képezhető ki. Ezek a kések az alakdarab hornyába nyúlnak és ilymódon a csöveknek egymástól való szétválasztását teszik lehetővé. A 3. ábra szerinti alakdarab alkalmazásánál a gép végén a vágóberendezés helyett az (e) kalibrálókcszüték kerül alkalmazásba (1. cs 7. ábra), melyen a cső kereszlülszorítlatik. A kalibrálókészülék belvilága a köpennyel ellátott cső külső átmérőjével megegyezik. A 3. ábra szerinti alakdarab késszerű gyűrűalakú vastagítása következtében ezen a helyen a cső kerületén vastagítás keletkezik, mely átmérőirányban a kétszeres bádogvastagsággal nagyobb mint a cső többi része. Ha a csövet az (e) kalibráiókészüléken áthúzzuk, úgy az alakdarab éle a bádogot átvágja és a csöveket a 8. és 9. ábrán látható módon szétválasztja. Az alakdarabot azulán kivesszük és újból fölhasználjuk. A karmantyút ezután még ki kell szélesíteni, mert különben a (b) cső szabad vége (9. ábra) a (k) karmantyúba nem illenék be. Ezen célból a karmantyút vagy kéziszerszámmal, pl. a 15. és 16. ábrán löllüntetett fogó (o) tövisével vagy a 11. és 12. ábrán látható külön berendezés segélyével hornyoljuk. A gép a (p) tövissel van ellátva, mely három nyomógörgővel van körülvéve. Ezen nyomógörgők célszerűen a tövissel ellentétes irányban forognak. A cső nem forog, hanem a kiszélesítés befejeztéig a tövisvég felé clőretolatik. A nyomógörgők a karmantyúkötés nyújtására és simítására, míg a tövis a fémköpeny tágítására szolgál. Az ilymódon előállított karmantyúkat minden további nélkül használhatjuk, amennyiben a csöveket a karmantyúkba bevezetjük. Ha különösen erős összeköttetést akarunk létesíteni, akkor úgy a karmantyút, mint a szabad csővéget kis emelkedésű csavarmenetekkel látjuk el, mint ezt a 13. ábra mutatja. Azonos módon a karmantyúk bevágásokkal, pontozásokkal vagy hornyolásokkal lehetnek ellátva (4. ábra). A karmantyún lévő hornyolások célszerűen a 15. cs 16. ábrán látható fogó segélyével állíthatók elő. Szerelésnél gyakran előfordul annak a szüksége, hogy rövidebb csődarabokat kell fölhasználni. Ezen célból a csöveket át kell vágni. Ezeket a rövid csöveket is karmantyúkkal kell ellátni, mely célra a 17. és 18. ábrán látható szerszám kerül alkalmazásba. Ezt a szerszámot a szigetelőcsőbe bevezetjük és a vágókészülék beállítása után elforgatjuk. Ily módon a szigetelőbetétet a karmantyú hossza mentén leválasztjuk és a csőből kiemelhetjük. A karmantyú hornyolása az előzőleg említett módon tövissel vagy hasonlóval, pl. a 15. és 16. ábrán látható fogó egyik szárán lévő tövis segélyével történik. A levágott csőből a karmantyú előállítására való szerszám mindenekelőtt szárból, pecekből vagy hasonlóból álló vezetékkel van ellátva. EÍ a szár a rajzon föltüntetett kiviteli alaknál üregesen van kiképezve. Az üreg két nyílásából két késszerfíen kiképezett emelő emelkedik ki, melyek a szárban vagy pecekben csuklósan vannak megerősítve. Ezek az emelők a szerszám (m) fogantyúján áthaladó rúdon elrendezett konusz segélyével kifelé szoríthatók. A konusszal ellátott rúd az (n) emelővel csuklós összeköttetésben áll és emelhetően, illetve sülyeszthetően van elrendezve. Ha az (n) emelőt lenyomjuk, úgy a konusz a szerszám peckében csuklósan ágyazott emelőket kifelé szorítja, ezen emelők késszerű csapjai a szigetelőcsőbe behatolnak és a szerszám forgatásakor a szigetelőcsövet átvágják. Ha az (n) emelőt szabaddá tesszük, úgy a rúd a konusszal lefelé sülyed és az emelők a késekkel eredeti helyzetükbe visszatérhetnek. Hogy a karmantyúk mindig egyenlő hosszúak legyenek és a szerszámnak a