67953. lajstromszámú szabadalom • Berendezés készletből elvett szivarkák vagy szivarkahüvelyek laposra sajtolására

csatorna jobb végén nyugszik, a sajtoló csatornába átmenesztett második szivarka által azonban balfelé tolatik el és ekkor másodszori sajtolásnak vettetik alá. A sajtoló csatornába való további szivarka átvezetések további balra csúsztatásokat és újabbi sajtolást idéznek elő Ilyenformán a szivarkának állandó alakátváltoztatását biztonsággal érjük el. A sajtoló fejét olykép is kiképezhetnők, hogy szintén dobot alkotna egy-egy szivarka befogadására való kamarákkal. Ezen dobot akkor legalább aszivarkák átmenesztése közben ugyanazon értelemben és azonos kerületi sebességgel kellene forgatni, mint a kiigazító dobot. A lökőt ekkor szerkezetileg önálló, a dobtengely körül lengő tartón kellene megerősíteni. Ha a sajtoló fej dobját a kiigazító dobbal állandóan azonos értelemben forgatjuk, akkor minden dobkamara számára külön, mozgatható szorító pofa rendezendő el, mely az egyes szivarkát a kamarában mindaddig laposra nyomhatja, míg a kamara ismét nem közeledik azon helyhez, amelyen új szivarkát kell fölvennie. Ekkor a szorító pofa eltávolodik és az újonnan bevezetett szivarka az előbb laposra nyomott szivarkát a kamarából kiszorítja. Ha a laposra nyomandó szivarkák mechanikus kiigazításáról van szó, a továbbító dobot az 5—8. ábra értelmében kell kiképezni. A kiigazítás mechanikus úton csak azon szivarkáknál vagy hüvelyeknél eszközölhető, melyek szilárd, üreges szopókával vannak ellátva. Ezen előzőleg üreges szopókával előállított szivarkákat vagy szivarkahüvelyeket az (A) készlettárból a (37) laposra sajtoló berendezésbe kell átvinni, még pedig olykép, hogy a szivarkák a sajtoló berendezésben a helyes helyzetben kerüljenek; közbenső tag gyanánt továbbító berendezés van alkalmazva. Miután a szivarkák a készlettárból a továbbító berendezésben a véletlen által meghatározott helyzetbe jutnak, a szivarkákat a továbbító berendezésben a helyeB helyzetbe kell forgatni. A továbbító berendezés a kerületén az egy-egy szivarka befogadására való nyitott (39) kamarákkal ellátott (38) dobból áll. A kamarák által a dob szélén alkotott bordákon (különösen 6. ábra) két-két (41) henger van elrendezve, mely hengerek szilárdan ülnek a bordában forgathatóan ágyazott és a borda hosszirányában fekvő (42) tengelyen. Célszerű ezen hengerek kicserélhetően való elrendezése; az ezen célt szolgáló berendezés tetszőleges lehet és a rajzon nincs föltüntetve. Ha a (39) kamarába egy szivarka bevezettetik, a két (41) henger a szivarka üreges szopókája útjában van. Miután a hengerek, amint ez különösen a 7. és 8. ábrán látható, a kamarába benyúlnak, átmérőjük pedig megfelelően van megválasztva, a szivarka szájdarabját kis súrlódással maguk közé befogadják. A hengerek olykép vannak ágyazva, hogy az egészen a kamara fenekéig lenyomott szivarkák hossztengelye mélyebben fekszik, mint a henger hossztengelye, minek folytán a hengerek a szivarkákat valamivel középvonaluk fölött támadják meg és ennek következtében a későbbi forgatás alkalmával a szivarkákat lefelé igyekszenek forgatni. Hogy az (A) készlettárból egy összetartozó hengerpár elé jutó szivarka szopókája az illető (39) kamarába behajtassék, az emelkedő (43) vezeték van alkalmazva, mely kívül a dob köré fekszik és melynek emelkedése által a szopóka a hengerpáron át csekély súrlódással az illető (39) kamara fenekére nyomatik le. Ezen vezeték a dob körül legnagyobbrészt központosán van elrendezve és az egyszer bevezetett szivarka kiugrását megakadályozza. Kevéssel azelőtt, hogy a kamarában lévő szivarka a (37) sajtoló berendezéshez ér, a (42) tengelynek a dob fölületén túl nyúló végein ülő (44) hengerek a központos (45) fölületre futnak föl. Ezáltal a (40) hengerek azonos értelemben forgattatnak el, minek következménye a közöttük kis súrlódással fogvatartott szivarkának ellenkező irányban való elforgása (lásd a 7. és 8. ábrán a nyilakat). A szivarka szopókája ismert módon a (46) szopókaspirálist tartalmazza, melynek