67934. lajstromszámú szabadalom • Hasítékvezérléssel dolgozó, ellendugattyús égési erőgép

menet befejeztéig a hengerből ismét kiszo­ríthatnék. A (b) hasítékok helyett az előkipuffogás számára külön szelepeket lehet alkalmazni, melyek közvetlenül a munkahengeren van­nak elrendezve. Az előkipuffogás vezérlő­szervei gyanánt továbbá tolattyúk jönnek tekintetbe, melyek úgy, mint a szelepek a gép menetirányának megfordításánál a tu­lajdonképeni kipuffogónyílások szabaddá té­tele előtt az expandáló gázok kilépését meg­engedik. Az összes esetekben, a továbbiakbaü leírt kiviteli példáknál is, az előkipuffogást ve­zérlő szervek beállítása akár közvetlenül kézzel, akár a gép átkormányzó szerkezete segélyével történhetik úgy, hogy utóbbi esetben az összes részek ugyanazon vezérlő­szerkezet által működtethetők. A mozgás átvitelére mechanikai szerkezetek, folyadé­kok vagy gázok használhatók. Bizonyos esetekben a henger gyöngíté­sére való tekintettel célszerű külön segéd­kibocsátónyílásoknak a hengerfalban való alkalmazásáról lemondani és az előkipuffo­gás számára már meglévő szerveket föl­használni. A 10. ábrán példaképen föltün­tettük, hogy hogyan lehet ezen kettős célra az indító nyomólégszelepet fölhasználni. Az (f) szelepet a (h) rudazat mechanikai­lag vezérli; ez a rudazat egy kézi emelő útján három helyzetbe és pedig az indítás­nak, előremenetnek és hátramenetnek meg­felelő helyzetbe hozható. A rajzon az utóbbi eset van föltüntetve. A szelep jóval az (e) beömléseknek az alsó dugattyú által való szabaddá tétele előtt nyit. Ezáltal az előkipuffogó fáradt gá­zok a szeleporsóv'al összekötött dugattyús tolattyú furatain át az (i) vezetékbe és onnan a főkipuffogó csatornába áramlanak. Ha a (g) vezetékből a hengerbe nyomólevegő vezetendő, az (f) szelepet jobban fölemeljük úgy, hogy ezen fölső végállásában az (i) fáradt gáz vezetéket zárja. Az előkipuffogás vezérlésére való segéd­szervek alkalmazásáról lemondhatunk, ha a beömléseket a kibocsátónyílások kellő mértékű szabaddá tételéig elzárjuk. Ez példaképen a 11. ábrán látható géppel ér­hető el, melynél az (e) bebocsátó hasítéko­kat körülvevő gyűrűs tér és a főtöltéstar­tály között a (j) elzárószerv van elrendezve, •mely az előremenetnél állandóan nyitott helyzetben van, míg fordított mozgásirány­nál a dugattyúk munkalökete alatt csak akkor nyit, ha a fölső dugattyú a kiömlési nyílásokat annyira szabaddá tette, hogy a hengergázok nyomása legalább is a töltés feszültségére csökkent. A gép továbbá a találmány értelmében oly módon is működtethető, hogy a menet­irány megfordításánál a be- és kiömlést fölcseréljük. Egy ily módon dolgozó gép van a 12. ábrán föltüntetve. A visszamenet­nél az öblítő levegő a (d) tartályból a (k) csövön és az egyébként a kibocsátást végző (a) nyílásokon át a munkahengerbe áramlik, melyből a fáradt gázok az (e) hasítékokon és az (m) vezetéken át távoznak. Az előre­menetnél az (n) zárószerkezet a pontozottan rajzolt helyzetben van, amikor is az öblítő­levegő közvetlenül az (e) beömlésekhez áramlik, míg a fáradt gázok az (a) nyíláso­kon át a kipuffogó vezetékbe távoznak. A menetirány megfordításánál az előki­puffogás azáltal is érhető el, hogy egyik dugattyút az elősietési szög megváltoztatása által eltoljuk, amennyiben pl. o forgattyút eltoljuk vagy excentrikusan ágyazott csap­jainak helyzetét megváltoztatjuk. A forgattyú eltolása pl. oly módon esz­közölhető, hogy a forgattyútengelyt meg­osztva képezzük ki és két egymáshoz ké­pest eltolandó részt egy hüvellyel kapcso­lunk össze, mely az egyik résszel el nem forgathatóan, de hozzá képest tengelyirány­ban eltolhatóan van összekötve, a másik résszel pedig csavarmenetesen kapcsolódik úgy, hogy a hüvely eltolása által a ten­gelyrészek egymáshoz képest elforognak. A dugattyúeltolás egy másik módjánál a forgattyúcsap pl. a forgattyúban, illetve for­gattyúkorongban excentrikusan van ágyazva és ket helyzetbe forgatható el, melyek tá­volsága az elősietési szög kétszeresének felel meg. A gép az egyik helyzetében a fő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom