67776. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőanyagszivattyú mótorokhoz
A csatolt rajzaak 1—6. ábráin a talál- ! mány tárgyának több példakénti kiviteli j alakja van hosszmetszetben föltüntetve. Az egyes ábrákon (a) a dugattyút, (b) a hajtószerkezetnek kölyűjét, (c) a dugattyúnak nyomórúgóját, (d) pedig a dugattyúnak ütközőjét jelöli. Az 1. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a kellő pillanatban a szivattyú henger és egy a szívószelep előtt közbeiktatott szélkazán között kényszerkapcsolatban közlekedést létesítünk és pedig azáltal, hogy az (e) szívólepet maga az (a) dugattyú a veszélyes periódusban nyitva tartja. Ha tehát most a dugattyú kis mértékben visszaugrik, akkor a folyadék nem a nyomóvezetékbe, hanem a szívóvezetékbe megy vissza. Másrészt pedig a szélkazán a szokásos módon föl is veszi a szívóvezetékben mozgatott folyadéknak lökését. • A helyett, hogy a veszélyes pillanatban a vezetékek egyikét nyissuk, ugyanannak az eredménynek az elérése céljából a nyomóvagy szívóvezeték kényszerkapcsolatban zárható is. Ily kiviteli alakot a 2. ábra tüntet föl, ahol is az (a) dugattyú egyúttal toláttyúnak is ki van képezve, mely a veszélyes pillanatban a nyomóvezetéket tökéletesen elzárja. A szívóvezetékből a nyomóvezetékbe nyomólökés nem juthat át és a szivattyú dugattyúja nem pattanhat vissza azért, mert a szivattyútérben lévő, kifelé teljesen elzárt folyadéknak az ellenállása ebben a pillanatban igen nagy. Csakis a(b) kölyűnek erős lökése képes a szivattyú dugattyúját ismét mozgásba hozni. A 3. ábra oly kiviteli alakot mutat, melynél hasonló módon a szívóvezetéket zárjuk el kényszerkapcsolatban a tolattyúnak is kiképezett dugattyúval. Ebben az esetben sincs káros befolyással a szívóvezetékben föllépő nyomólökés a nyomóvezetékre. Ha már most a tolattyút a (h) túlfödéssel látjuk él, akkor a szívólöketnek végén a szivattyúban kis vákuum keletkezik. Ha tehát a dugattyú (h)-nál rövidebb úttal ill. hosszal visszaugrik, akkor a dugattyú csakis a vákuum ellen dolgozik. Dacára a visszaugrásnak azonban utáncsöppögés nem állhat be. A szívó- és nyomóvezetéknek kényszermozgású zárása nemcsak vezényelt tolattyúkkal történhet, hanem mint az például a 4. és 5. ábrán látható vezényelt szelepekkel is. A 4. ábrán a nyomóvezetéket a veszélyes pillanatban a szivattyútér felé az (f) szelep zárja el. Az 5. ábrán a zárást a szívóvezeték felé a vezényelt (g) szelep létesíti. A föltüntetett esetekben az (0 és (g) szelepek a szivattyú dugattyújával egy darabból állanak. Ezeknél a kiviteli alakoknál az 1. ábrán föltüntetett (d) ütköző nem alkalmazható, mivel az (1) és (k) szelepfölületek ezt az ütközőt pótolják. Ezeknél a kiviteli alakoknál is lehetetlenné van téve, hogy a veszélyes pillanatban a szívó vezetékből a nyomóvezetékbe nyomólökés átmenjen. A dugattyú nem fog visszapattanni, mert a dugattyú a szívólöketnek végén azon nagy ellenállás által, mely az (f)vagy (g) szelepre közvetlenül a szelepnek zárása előtt hat, annyira lassíttatik, hogy a szelep lökés nélkül fekszik rá a szelepfészekre. Ez a nagy ellenállás onnan származik, hogy a bezárt folyadék, melyet az utolsó pillanatban áramlásában a szelep nagy mértékben fojt, a szelepre és dugattyúra katarakt hatást gyakorol. A 6. ábra a kényszermozgásban nyitott szívószelepnek és kényszermozgásban zárt nyomóvezetéknek kombinációját tünteti föl. A veszélyes pillanatban az (a, 1) dugattyús tolattyú a nyomóvezetéket tökéletesen elzárja és túl is födi. A szívóvezetékből jövő nyomólökés, tehát ismét lehetetlenné van téve. Ha azonban az (a) dugattyú a túlfödésnél kisebb mértékben visszaugrik, akkor a nyomóvezeték még zárva marad úgy, hogy a szívóvezetékből jövő lökés a nyomóvezetékre hatástalan. A szivattyúnak nyomóhatása csak akkor áll be, ha a dugattyú fölfelémenetelénél a szívószelepnek zárását lehetővé teszi. Abban a pillanatban, mikor a szívószelep zár, az (1) dugattyú nyit. Ennél a szerkezetnél tehát nem áll fönn az a hátrány, amely a 2. ábra szerinti kiviteli alaknál fölléphet, t. i., hog/ a (b) kölyűnek a nyomólöket első pillanatában igen nagy ellenállást kell legyőzni.
