67760. lajstromszámú szabadalom • Egymáshoz préselt lamellákból álló kerékkoszorú

helyezhető; ha a koszorút, pl. fecskefarkszerű (7) toldata révén a kocsikerék hornyába befogtuk, a (4) pántot, ill. (6) huzalokat eltávolíthatjuk. A sajtolónyomást ekkor a keréktalp fogja föl úgy, hogy a koszorú ugyanazon sajtolással fog bírni, mintha közvetlenül a kocsikeréken készült volna, A jelzett célra a kerókköszorúval állandóan egyesített fegyverzet is szolgálhat. Ez pl. a háromszögkeresztmetszetű 8 gyűrűs magból állhat (4) ábra), melynek talpa az axis felé fordul. Az (1) lamellák (7) oldata megfelelő (9) nyílással van ellátva s e nyílás révén fűzzük föl a lamellákat a még nyitott (8) gyűrűre s a fűzést és sajtolási addig folytatjuk, amíg a koszorú majdnem teljesen lesz; ekkor a (8) gyűrű szabad végeit pl. szögecselés vagy forrasztás stb. révén egyesítjük s a koszorúnak fönmaradt gyűrűs részét oly lamellákkal töltjük ki, melyek a (9) lyuk alatt át vaunak metszve úgy, hogy a (8) gyűrűre kívülről föltolhatok s a gyűrű mögött összefognak. Ugyanily módon vezetjük a koszorú szárítása vagy további saj tolása után a fölmetszett töltőlamellákat a keletkezett közökbe és a (8) gyűrűre. Ily módon egyébként az összes bőrlamellákat is fölszerelhetjük a már eredetileg zárt (8) gyűrűre is. A lamelláknak biztos rögzítését és a zárólamelláknak fölhelyezését a (8) gyűrűn annak háromszögletes keresztmetszete lényegesen megkönynyíti. Lehet ilyen keresztmetszet helyett más keresztmetszetet is használni s a gyűrűt a lamellák (1) fölső részében is alkalmazni, mely esetben a (7) nyúlvány el is maradhat. Ugyané célt érjük el, ha a (2, 3) formakerék vályújába mindegyik kerékkoszorú számára egy, a vályút kibélelő 10 fémbetétet alkalmazunk s ebbe formáljuk a kerékkoszorút úgy, hogy a 10 betét, a koszorú (7) nyúlványait befogó köpenyt képez, mely a koszorúval együtt vétetik le a formakerékről s helyezhető át a kocsikerékre. A jelzett cél elérésére továbbá lehet a kerékkoszorú kerületén a sajtolási nyomást fölfogó, állandóan vagy oldhatóan elrendezett, növényi vagy állati eredetű szalagot vagy hasonlót is alkalmazni. A szalag célszerűen több réteg vászonszalagból áll (6. ábra), melyek egymásra ill. a kerékkoszorúra vannak ragasztva. Vászon helyett lehet más papir vagy szövetszalagot, vagy vékony, pl. gyalúlás révén nyert forgácsszalagot, bőrt, cérnát, zsineget, vagy nyers állati szalagokat, pl. húrbélt stb. használni, hacsak ezek a sajtolási nyomás legyőzésére alkalmasak. A tapasztalat igazolta, hogy két egymás fölötti szövetrétegnek a koszorúra való ragasztása révén elég erős szalagot nyerünk arra, hogy a bőrkoszorú feszültségét a saj tolókerékről való levétel után is föntartsuk. A jelzett célt elérhetjük azáltal is, hogy a készen sajtolt koszorút külső fölületén lágy, de később megkeményedő anyaggal, p). enyvréteggel vonjuk be, mely megmerevedés után a koszorút körülfogó erős szalagot képez. Az anyagba a szilárdság fokozására rostok, stb. keverhető (7. ábra). Az ilyen szalagoknak alkalmazása a lamellákból álló koszorú feszültségének megóvására olcsóbb é3 célszerűbb, mint a fémszalagok vagy huzalok alkalmazása és még azzal az előnnyel is jár, hogy a szövött, stb. szalagok nyomtatással is láthatók el, s kerékbe való helyezésük után nem okvetlenül távolítandók el, mert amúgy is lekopnak. Egy szalag helyett lehet természetesen többet is alkalmazni egymás mellett, vagy úgy, hogy a koszorút részben vagy egészen beburkolják. A jelzett elrendezések mindegyike úgy hat a kész koszorú belső feszültségével szemben, hogy a feszültség a formakerékből való kivevés után sem csökken, melyr nek folytán a koszorú egymagában szállítható s eredeti feszültsége megtartása mellett helyezhető bármely megfelelő kerékbe. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Egymáshoz sajtolt lamellákból álló kerékkoszorú, jellemezve azáltal, hogy a sajtolónyomást fölfogó, állandóan vagy